Kategória: Rovatok

Megkeresi. Ígérte, partra száll majd, és horgonyát ledobva, megkeresi. Úgy találta, hogy nem találja már évek óta, és a bugyogva szaladó folyam csak nehezíti a

Eddig nem vettem észre, valóban. Az utcán is rendszerint elmentem mellette, sajnálom, nem figyeltem. Folyton azon idegesítettem magam, hogy miért tesznek úgy az emberek, mintha

Szólni merni! Talán ez az egyik legfőbb dolog, amikor fesztelenül, érdek nélkül ömlik a szó, és megtisztulsz általa, beavatsz és beavatódsz, mélyről jövő titkokat súgsz,

Tudják, van a történet az almáról, és a fáról, bár negatív tulajdonságok esetén, mindenki próbál kivétel lenni. Vagy hitegeti magát, hogy az, ezt nem tudhatom.

Megdöbbentenek a szavak? Bennem is elnémul a hang, hisz a legtöbbször áhított igazmondás terhe alatt baljós tüzek gyúlnak, égetnek, marnak. Pedig mind azt akarjuk, vagy

Lehet, most is többet mondok a kelleténél? Lehet, elég lenne csak felírni a címet, és rábízni mindent a hallgatóra, olvasóra? Lehet… Lehet, de sokszor a

Belépett az ajtón. Ezernyi szó maradt bent, mert felsejlett a döbbent csend mögött a mélyebb értelem. Feldíszítve, mint a harci lovak. Kopásálló vértben, de a

Keresek. Mindig keresek. Na, nem pénzt. Nem holmi ékszert a bal kisujjamra, és nem csüngőt az orromba, hanem valami mást. Olvasom, keresnek körmöst, keresnek pillást,