
Tóth Gabriella (Toga): Baljós
Megdöbbentenek a szavak? Bennem is elnémul a hang, hisz a legtöbbször áhított igazmondás terhe alatt baljós tüzek gyúlnak, égetnek, marnak. Pedig mind azt akarjuk, vagy

Megdöbbentenek a szavak? Bennem is elnémul a hang, hisz a legtöbbször áhított igazmondás terhe alatt baljós tüzek gyúlnak, égetnek, marnak. Pedig mind azt akarjuk, vagy

Lehet, most is többet mondok a kelleténél? Lehet, elég lenne csak felírni a címet, és rábízni mindent a hallgatóra, olvasóra? Lehet… Lehet, de sokszor a

Belépett az ajtón. Ezernyi szó maradt bent, mert felsejlett a döbbent csend mögött a mélyebb értelem. Feldíszítve, mint a harci lovak. Kopásálló vértben, de a

Keresek. Mindig keresek. Na, nem pénzt. Nem holmi ékszert a bal kisujjamra, és nem csüngőt az orromba, hanem valami mást. Olvasom, keresnek körmöst, keresnek pillást,

Azt hiszem, az élet velejárója a várakozás, az a várakozás, amikor pozitív a csend, és a percekben megülő jövőbe hittel tekintünk. Várakozni akkor jó. Bizonytalanul

Kelendőek ma a pletykák. Gyere, mesélj! A tegnapi pörkölt szaftját, mégis hány szelet kenyérrel tunkoltad, és kedvesed, akit még csupán intim pózban nem láttunk, mit
Már nem zokog tovább, bőg a szél, Eszméletlenül fekszik ez este, Kinyitja sötét szemét az ég, Vörösen bámul tükörbe a teste, Ócska nők, ócska álmaikkal
Tüncibünci konyhapultra dőlve zokog, kopott lábasban csirkepörkölt rotyog, szakadt és szürke már menyasszonyi fátyol, öreg és pocakos lett az egykor bájos Ámor, mosogatólébe fojtotta szerelmét
Mind itt ülünk, ebben a sötétben s mindenkinek gyufa a kezében, rőzse középen, de hidegben ülünk a feketeségben. Én egyszer csak meggyújtok egy szálat. Hátha,
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.