
MIND ÉN VAGYUNK – Több is veszett (Gyenge-Rusz Anett rovata)
Éjszaka nem alszik jól.. Pontosan hajnali fél kettőtől négyig virraszt. Először olyan, mintha fordulni akarna. Fordul is, minden testrészét behelyezi a megfelelő pozícióba, aztán várja
Éjszaka nem alszik jól.. Pontosan hajnali fél kettőtől négyig virraszt. Először olyan, mintha fordulni akarna. Fordul is, minden testrészét behelyezi a megfelelő pozícióba, aztán várja
Van valami szép a lelkedben. Pont a közepében. Valami mély és idegen. Úgy húz magával. Ellenállni lehetetlenség. Nem mintha akarnék. Engedem. És félek. Elveszetten bolyongok
Tegnap mondtál valamit, ami nagyon fájt. Nem, nem volt sértő, csak rosszul esett hallani. Tévedsz, ha azt gondolod, a te hibád, hiszen nem akartál bántani.
Egyszer majdnem meghaltam. Azon az éjszakán volt egy álmom. Belemart egy kígyó a vállamba. Nagyon fájt. Sokáig azt hittem, ez volt a halál előtti utolsó
…elvonja a figyelmem a tücskök ciripelése. Nagyon kedves nekem. Nézek, de nem látok, pedig van rajtam szemüveg. Nekimegyek a szekrénynek, aztán az ajtófélfának is. Aztán
Volt egy asszony. Olyan fajta, akit mindenki ismer és igazán senki sem. Láttam, ott voltam: a mosást készítette elő, mint minden nap. Kiválogatta a színes
Megmelegíthetném a gombócot, ha fázok a látványtól: a japánakác virága úgy hullik bele az üres utcába, a cinkos borult égbolt alatt, mint ősszel, amikor a
Azt mondom, délig még alszunk. Pihenünk. Nem kelünk fel, csak, majd ha jólesik. De ha a testem mást akar, nem tudok magamnak engedelmeskedni. Az elmém
Reggel volt és leültem az ebédlőasztalhoz. Ahogy ott ültem, megláttam magam a falon. Homogén és kávébarna volt az egész testem, nem volt arcom, csak a
Megcsapott a görögdinnye illata. Itt az IC-n. Valószínűtlen és mégis, bármi megtörténhet. Tegnapig azt hittem, terhes vagyok, úgy még lett volna értelme. De ma már
Elengedem. Soha többé nem gondolok rá. Fogok tudni aludni. Nem jár rajta az eszem minden percben. Nem találok ki véletlenszerű forgatókönyveket a fejemben minden indok
ultraviola fényben érkezel tündöklésed arcra pírt sebez metsző sugaradra olvadozni kezd kedvemre hervadt sok jéglemez nyurga villamosság gyűlik szívemen de néked tenger áram is kevés
Mint a húr-inú gazella lába lopva peng a kőre – az a lány is pillanat volt: felvillant s eltűnt örökre. Karcsu táncdal ütemére érintett meg
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.