
MIND ÉN VAGYUNK – Betokosodva (Gyenge-Rusz Anett rovata)
Életem legcsodásabb pillanata lehetne, hogy az esti zuhany után még narancsillatban is megfürdök. Az orromon át az agyam felismeri az aromát, de a szívemig nem
Életem legcsodásabb pillanata lehetne, hogy az esti zuhany után még narancsillatban is megfürdök. Az orromon át az agyam felismeri az aromát, de a szívemig nem
Este megcsapott egy emlék a gyerekkoromból. A maracujás joghurt illata, ahogyan kibújik a beszakított fedőfólia alól. Valamiért megtapadt bennem a mozzanat. Eltűnődtem. Ha visszajutnék újra,
Éjszaka nem alszik jól.. Pontosan hajnali fél kettőtől négyig virraszt. Először olyan, mintha fordulni akarna. Fordul is, minden testrészét behelyezi a megfelelő pozícióba, aztán várja
Van valami szép a lelkedben. Pont a közepében. Valami mély és idegen. Úgy húz magával. Ellenállni lehetetlenség. Nem mintha akarnék. Engedem. És félek. Elveszetten bolyongok
Tegnap mondtál valamit, ami nagyon fájt. Nem, nem volt sértő, csak rosszul esett hallani. Tévedsz, ha azt gondolod, a te hibád, hiszen nem akartál bántani.
Egyszer majdnem meghaltam. Azon az éjszakán volt egy álmom. Belemart egy kígyó a vállamba. Nagyon fájt. Sokáig azt hittem, ez volt a halál előtti utolsó
…elvonja a figyelmem a tücskök ciripelése. Nagyon kedves nekem. Nézek, de nem látok, pedig van rajtam szemüveg. Nekimegyek a szekrénynek, aztán az ajtófélfának is. Aztán
Volt egy asszony. Olyan fajta, akit mindenki ismer és igazán senki sem. Láttam, ott voltam: a mosást készítette elő, mint minden nap. Kiválogatta a színes
Megmelegíthetném a gombócot, ha fázok a látványtól: a japánakác virága úgy hullik bele az üres utcába, a cinkos borult égbolt alatt, mint ősszel, amikor a
Azt mondom, délig még alszunk. Pihenünk. Nem kelünk fel, csak, majd ha jólesik. De ha a testem mást akar, nem tudok magamnak engedelmeskedni. Az elmém
blúzod alól ragyog a nap napoztatom vágyaimat szép szavakkal Hozzád mentem Rajtad sétál képzeletem felkapott hely Nálad minden szoknyád alatt nyaral szívem bőr-utcádon csókkal lépek
Világok végén lépkedek bátran, nincs itt már semmi, csak a múlt árnya, magamban vagyok kiürült szívvel, megtört lélekkel, de erős hittel. Mert hiszem, jövőnk csak
Feleségemnek: Jutkának Denevér szerelem nyugtatott az éjjel csipogva röpködtek a bakterház fölött s megtelt szívem gyönyörű fénnyel megszerettem a két szárnyas ördögöt… esténként már jöttüket
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.