Már látom szürke felhők alatt a teremtésdarabot, ahol készülődtem. Itt volt mindig, de csak most látom újra. Vak fény. Süket kattanás. Itt vagyok újra. De
Nem tudni, halott vagy kitörésre készülő vulkán közelében lajstromozom a kavicsok recéit. Merev, érdes, de leginkább hideg a közeg. Érzem, lehetett vagy még lehetne itt,
Az út megy tovább, te nem, nem futhatsz abba, tágba, fenn, nem folyó, nem örvény, nem ér be, fekete ég, ember nélküli égbe. Fekete ég,
Mintha nem akarnának példaképeket választani. Ezt amolyan személyi kultuszosdinak fognák fel, amitől irtóznak. Nagy és széleskörű a technikai felkészültség. A mozdulat, a hanghordozás, a mimika
Volt egyszer egy Dezső. Vitte a motyóját és nem vitte semmire. Elkeseredésében bűvésznek állt. Túl az Óperencián, egy óceánjáró hajón nyulat varázsolt a cilinderből a
Jancsi, Juliska (már az alliteráció is hangoztatja az összetartozásukat) este tízre beszélték meg titkos találkájukat (megint egy alliteráció,na ugye) az 56/A és az 56/B közötti
Könnye hull az ólomszürke égnek, a böjti szelek virágruhát tépnek, s míg a szirmok dideregve halnak, a csendes percek emlékeket csalnak: a felderengő napfényes napok
Megírta láza verseit, s utána nyakát a lét hideg vasára tette, foszolva szét a lelkeink zugába magát temette végleg és örökre. De bibliája sok tenyérbe
Menekülök talmi csillogású díszletek közül. Magam mögött hagyok mindent, mi Tőled elszakaszt: bábeli betonszörnyeket, szavakat látszatlüktetést, látszatembereket hamisan ragyogó kirakatokat, szemeket zsírosan fénylő pénzkötegeket hazugságvárakat,
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
