Már látom szürke felhők alatt a teremtésdarabot, ahol készülődtem. Itt volt mindig, de csak most látom újra. Vak fény. Süket kattanás. Itt vagyok újra. De
Nem tudni, halott vagy kitörésre készülő vulkán közelében lajstromozom a kavicsok recéit. Merev, érdes, de leginkább hideg a közeg. Érzem, lehetett vagy még lehetne itt,
Az út megy tovább, te nem, nem futhatsz abba, tágba, fenn, nem folyó, nem örvény, nem ér be, fekete ég, ember nélküli égbe. Fekete ég,
Mintha nem akarnának példaképeket választani. Ezt amolyan személyi kultuszosdinak fognák fel, amitől irtóznak. Nagy és széleskörű a technikai felkészültség. A mozdulat, a hanghordozás, a mimika
Volt egyszer egy Dezső. Vitte a motyóját és nem vitte semmire. Elkeseredésében bűvésznek állt. Túl az Óperencián, egy óceánjáró hajón nyulat varázsolt a cilinderből a
Jancsi, Juliska (már az alliteráció is hangoztatja az összetartozásukat) este tízre beszélték meg titkos találkájukat (megint egy alliteráció,na ugye) az 56/A és az 56/B közötti
Kedves Alkotók! A DunapArt Magazin pályázatot ír ki a DunapArt Kortársak sorozat ePUB verseskötetére, mely az OSZK – Magyar Elektronikus Könyvtár – felületére kerül. A
„Ő, aki számára az életnek nem volt értelme önérzet nélkül, ingerültséget keltett mind- azokban, akiknek nem volt önérzetük, vagy elveszítették a lelkiismeretükkel kötött kü- lönböző
Hol jártál, Hosszúalvó, meséld csak el, miféle szerverek továbbították rezgő képeid a ködös óceán felett, voltál-e szélsirály, keresett-e a billenékeny álom kapaszkodót árbócrúdon, guanóval borított
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
