Payer Imre: A munkanaplóból
Nem tudni, halott vagy kitörésre készülő vulkán közelében lajstromozom a kavicsok recéit. Merev, érdes, de leginkább hideg a közeg. Érzem, lehetett vagy még lehetne itt,
Nem tudni, halott vagy kitörésre készülő vulkán közelében lajstromozom a kavicsok recéit. Merev, érdes, de leginkább hideg a közeg. Érzem, lehetett vagy még lehetne itt,
Az út megy tovább, te nem, nem futhatsz abba, tágba, fenn, nem folyó, nem örvény, nem ér be, fekete ég, ember nélküli égbe. Fekete ég,
Mintha nem akarnának példaképeket választani. Ezt amolyan személyi kultuszosdinak fognák fel, amitől irtóznak. Nagy és széleskörű a technikai felkészültség. A mozdulat, a hanghordozás, a mimika
Volt egyszer egy Dezső. Vitte a motyóját és nem vitte semmire. Elkeseredésében bűvésznek állt. Túl az Óperencián, egy óceánjáró hajón nyulat varázsolt a cilinderből a
Jancsi, Juliska (már az alliteráció is hangoztatja az összetartozásukat) este tízre beszélték meg titkos találkájukat (megint egy alliteráció,na ugye) az 56/A és az 56/B közötti
Hol voltak akkor ezek, amikor zengett az ég? Amikor fogtuk az ásó – és nemcsak a zászló – nyelét s beszórtuk hit kölesével a földrész
Tömörül az éjszaka, tombol, telhetetlen, Idő kergetőzik bamba reggelekkel Egyujjas hamuzás staccatoi – az élet zongoráján Emlékek, mint
naponta szedem jéghideg sorokba bár a hangulat pokolian kedvez néhány gondolat a semmibe nyargal mégis vonzódom a szeretethez kifosztott bölcse a proletár időnek a részvét
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.