Kategória: Próza

Veit Judit: Három ajtó

Tétován állt a folyosó közepén, a három ajtóval szemben. Próbált úgy helyezkedni, hogy mindegyiktől egyenlő távolságra legyen. Nem akarta, hogy választásánál az befolyásolja, azt nyissa ki,

A.S. Mezei: Zuhanás a semmibe

     Úgy érzi, eltávolodott egykori önmagától. Próbál emlékezni, milyen volt gyereknek, kamasznak vagy fiatal felnőttnek, s arra jut, hogy természetes volt, naív és túlságosan

Juhász Zsuzsanna: Ez nem Amerika

Mottó: „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne – ismételtem el magamnak.” Tamási Áron      Te, az lehet, hogy elvesztem a vázlatpontjaim

Fritsi Róbert: A tavasz

A Tél apránként összecsomagolta didergető, fagyos holmiját, majd még mielőtt odébb állt volna, pár szót váltott az őt leváltó Tavasszal, hogy mégis mire számítson majd.

Bollók Irén: Temetetlen emlék

A történet szálai a régmúltba nyúlnak vissza, 1956 nyarára, amikor új tanítót kaptunk. A pedagógus szolgálati lakás, ahova Zátonyiék beköltöztek, a szomszédunkban volt, a Táncsics

Nemere István: Cápa, cápa

Melchior egy perc alatt beleszeretett a modellbe. Igaz, játékboltban árulták, ám ő komolyan vette. Az eladó cinkosan vigyorgott rá: „Uram, ezzel aztán nagy pánikot kelthet

András Adél: A vonal alatt

– Jó napot! Foglaljon helyet! Az iroda funkcionális, élettelen. Akárcsak a mozdulatlan, fiam korabeli személyzeti főnök. Mereven leereszkedem a székre. Nem tudom felakasztani a táskát

Balogh Erika: Tükrök

Tükör által – fény és árnyék között. Tükör által homályosan… s tükör nélkül? Még annál is kevésbé látunk. Bosszantóan őszinte, hisz nem torzít, csak visszatükrözi,

Mezei Attila: Áldozatok

Sokáig úgy látszott, hogy nem törik össze a csapások, inkább keményítik. Amikor államosították és leszerelték a malmot, ahol negyvenhét éve, 1904-óta élt, amit akkor csak