Kategória: Próza

Palásthy András: Csengő

Még utoljára felmentem a házadhoz, megnyomtam a csengőt kétszer, gyors egymásutánban, mormogtam, hogy a postás mindig kétszer csenget, vártam egy kicsit, hátha kinézel az ajtón,

Pázmándi Péter Loránt: Apám a színész

Már pontosan nem is emlékszem, volt-e már tévénk, vagy csak az adásszüneti napokon, de mindegy is, vetítettünk. Vacsora után apám megkérdezte: vetítsünk? Naná, volt válaszunk

Kalász István: Gina

Van neked barátnőd, melle körtét formáz, haja súlyos, hosszú, feneke oly feszes, hogy a nap ferdén jár, ha megy előtted az ágy felé, igen, délután

Baranyi Ferenc: Szívem szerint való

Fejes Endre, Kossuth-díjas, József Attila-díjas és a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjével kitüntetett író itt lakik a Svábhegyen. Vajon mi lehet vele? Harmincöt éve, valamikor 1960

Horák Andrea Kankalin: Mert hazudni kell

Utoljára mondtam igazat, soha többé nem teszem! Minden őszinteség után szobafogságra ítél anyám. Újabb egy hónap. Elviselhetetlen. Megint csak a gimibe mehetek, lesben áll majd,

Egervári József: Tisztítótűz

Piszkos és éles kések voltak az asztalon. Piszkosul élesek, a segéd nem mosta még el őket. A segéd az asztal alatt feküdt, vöröslött a vértől

Polgár Vera: Minimál

Minimál A műanyag mélyen bevágott a tenyerébe, húzta karját a reklámszatyor. A válláról lelógó retikült maga elé rántotta, amikor felszállt a piacnál a villamosra. Körülnézett,