
Varjú Zoltán: LASSÚ MENETBEN ÁLL (vers + videó)
Még pár lépés, még egy utolsó sóhaj Visz tovább, térdem lassú menetben áll. Mozdony sem fújtat, néma a becsület, Füstöt okád a fájdalom, korom szitál,

Még pár lépés, még egy utolsó sóhaj Visz tovább, térdem lassú menetben áll. Mozdony sem fújtat, néma a becsület, Füstöt okád a fájdalom, korom szitál,

Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt kis ország, messzeringó gyerekkorom világa. Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge

Keresem a példákat, s bizony, a példákban nincs hiány… Brokátzsinórral elkerített létem s a valóság között vagyok, ahogy leng a hinta az almafán… Kavicsok közt

A jó tanítvány nem másolja le egy az egyben a mesterét, hanem megpróbálja önmagát a mester szintjére emelni, a tőle kapott tudás által. A jó

Költőnk nyelvtant tanít. Beköltözik mulatságos példamondatokba. Rág és lefed, elborít, pusztul. Rajta van, mint anyagon a rozsda. Az ősz szálak… hogy szövik át meg át.

Zalán Tibor (született: Lipák Tibor, Szolnok, 1954. augusztus 27.) József Attila-díjas (1987) magyar költő, író, drámaíró, dramaturg. Életpálya Szülei: Lipák Pál és Halápi Ilona. Testvére,

Láttam a fekete kutya tekintetét, a sötétbarna szempárt. Részvét sugárzott belőle, tébolyult marcangolásba bármikor átrobbanó. Egy anyagtalan fal, visszadöbbent róla a nézés – kudarcos kitörés

Nem éreztem félelmet, csak undort, Mikor az anyagba beléptem. Rossz volt. Azóta hatalmas szemekkel nézem a lelkeket, Megszállottan Keresem a miérteket. Szeretni nem nehéz, de

„még szelídnek indul a szó de már a mondat enyhén karcos“ – (Kányádi Sándor) vihar van a szélcsend eltakar átváltozik szivárvány-ruhám könyvekben is akad balkanyar

Fábián István 1953-ban született Budapesten. Magyar költő, grafikus, kiadványszerkesztő. Életpálya Grafikai munkákkal, kiadványtervezéssel és versírással foglalkozik. Sok év után ír és rajzol ismét – a