Mécs Gábor (Hermész): Nem mese
Varju Zoltan
Felcihelődött, menni kellene, bár a fecskék sem akarnak indulni, Málta felett mindig lövik őket sportból, mint hagyomány tartja náluk. Libanonban a gólyák esnek áldozatul, miért
Kategória: Irodalom
Parti Nagy Lajos: hattyúnyál
Varju Zoltan
Hattyúnyál veri a fákat, a pázsitolt szegélyt. Nem láthatja a véraláfutást már felszívódni, pohár nyomát, sírós káromkodásét. Szeméből ha teniszgép dinnyemagot köp is ki végül,
Mráz Erzsébet Irma: KORMOS ÉGEN
Varju Zoltan
Kormos égen bolyhos, fodros fellegek, sötétszürkén úsznak tova, mérgesek. Viharos szél hajtja őket messzire, ellenállnak, nem maradhat egyik se. Összecsapnak, szikrázik az ég alja, hatalmasat
Hepp Béla (aLéb): Az út vezet
Varju Zoltan
Megint az út vezet. A széles szalagon polka ritmusára jár a négy kerék, önkéntelen dobol az ujj, és hallgatom ezt a friss ütemre surranó zenét,
Kristófné Vidók Margit: Kövek harca
Varju Zoltan
Mintha ember építette volna, hogy megállítsa a vad vágtatást, zúgó víz csapódik torlaszokra, mohás kövek közt ködös pára száll. Állnak tompán, mozdíthatatlanul, málló széleken megpihen
Urbán-Szabó Béla: Kedvedre
Varju Zoltan
Nem tudok a kedvedre tenni… Hidd el pedig akarok! Mindig vakvágányra, futok… Mit meg nem tennék, ha kedvedre tehetném! Veszek egy nagy levegőt, holnap újra
H. Gábor Erzsébet: Gyönyörűt rólam
Varju Zoltan
Versedben lennék gyöngybetű, kupádban mézes bor, nedű, szomjadat oltó hűs ital, szívedben dúló tűzvihar, feszítő vágyad bősz heve – lángoló dalba szőj bele! Utadon lennék
Kaiser László: XXI.
Varju Zoltan
Szeretni kéne, nem undorodni, szépen szólni kéne, nem káromkodni, hajolni kéne: mások fölé, mellé, de búcsú nélküli elválások nyírnak, osztanak ketté. És lám: nyomulnak mindenfelé!
Molnár-Kozma Alexandra: Vissza a Feladónak
Varju Zoltan
Tudatom ablakszemeinek pillantásával olykor látom megnyilvánulni a megnyilvánulatlant: Isten alkot. Nézd csak a szem(eim)ben elnyúló fasort! Felhőhabot nyaló szinuszhullámrajzok a térben, vagy mint a létsíkra
Kukorelly Endre: Azt mondja aki él
Varju Zoltan
Azt mondja aki él és fönn járkál, azt sem tudni, hogy meddig bírja. Talán fölírta valami kis papírra, és a zsebében hordja azt, aki él,
