
Molnár József: 7határ
Itt a héthatárban, ahol élek, csendben telnek napjaim, Itt a héthatárban, ahol élek, nem rejtőznek lidércek, Itt a hét határban, ahol élek, kukoricaként törik a
Itt a héthatárban, ahol élek, csendben telnek napjaim, Itt a héthatárban, ahol élek, nem rejtőznek lidércek, Itt a hét határban, ahol élek, kukoricaként törik a
Antal vagyok, negyvenöt éves, anyafüggő. Leülhetek ide maga mellé? Nem fogom zavarni, ígérem. Nagyon csúnya az a sok letépett plakát a park bejáratánál. Tudja, nekem
Vannak olyan pillanatok az életben, amikor az ember véletlenszerűen öntudatára ébred és rácsodálkozik a világra. Ilyenkor a hétköznapi dolgokat is értelemmel ruházza fel, és úgy
Kövér a csend közöttünk… szerelmes szavunk rég elfogyott, pompázó muskátli helyett jégvirág díszíti az ablakot. Kövér a csend közöttünk… fájnak az elfagyott sebek, néma ajkunkon
ruhám szövetét átrágják szavaim átok nekem és ajándék átküzdi magát rajta a fény s magam is átlátszom rajta 2024. november 1.
Nemrég volt tél, vagy talán csak álmodtam, hogy a talpam alatt a friss hó roppan. Aztán a tavasz jött, üde, fűszeres, és amíg itt volt,
Ha ma éjszaka verset írnék, alvás helyett, mondjuk, a facsokoládépapírról írnám bizonyosan, a facsokoládépapírról, amely ha jól megszemlélem, ezüst terep, felülről bábszínházi kellék, tükör-görcs, happy-end-ország,
eljön az a pillanat, mikor már nem tudod hova pakolni a csomagokat, amiket mások hoznak magukkal és neked adják, a dobozra nagybetűkkel rá van írva:
keserű méz-sárga serből szürcsölök e kerti asztalnál ellennék reggelig ahol a csillagok a sötét fű között hajnalban fényüket egyszerre meglelik. megvagyok más szóval: – mindez
Kirakatokat nézegetve sétálgatok a belvárosban. Két program között akadt egy órácska szabadidőm. Sok ez, vagy kevés, minden a körülményeken múlik. Eszembe jut, hogy a közelben
Tudatalatti kazamaták mélyéről az ösztönök szénrajzai behálózzák a fehéresszürke agyvelő barázdáit Vergődő hernyótestben hibernált pillangólélek ködképe dereng így álcázza magát az emlékezet Zöld penészbolyhokat növeszt
amikor ernyőt nyitok a havazásban szinte szégyellem magam (egy durcás kisgyerek) hallgatom az első pelyhek monoton koppanását veszteglő taxit keresek az ernyő sarka a fölhúzott
ma ilyen, holnap olyan, soha nem ugyanolyan, egyszer fehér, máskor meg fekete, szavainak se vége, se eleje, jobbra forog, balra megy, balra forog, jobbra megy,
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.