Ur Attila: Hiány
Hogy vagy? Én megvagyok. Mint a vágányhoz a mozdonyok, Úgy simulok örök emlékedhez. Látod már? Tavasz van. Sárgulnak a pitypangok, Az illatuk téged idéz. Magamba
Hogy vagy? Én megvagyok. Mint a vágányhoz a mozdonyok, Úgy simulok örök emlékedhez. Látod már? Tavasz van. Sárgulnak a pitypangok, Az illatuk téged idéz. Magamba
A mesteri szerkezet, mint kártyavár, felállt. Egy tévésorozat nagyjelenete lehetett volna, a zárófejezet, maga a csúcs. A négy szereplő, a látszatéletet élő szülők, a példásnak
Egy szóra, ha fáj, Örökkön emlékszünk. A kedveskedő szavakat Félvállról vesszük. Ismétlődnek a hibák amíg Nem változtatsz. Más nevekkel, helyzetekben Ugyanaz az erő hajt. Mindenkit
zuhan a szempillám felhőkön fennakad ráhajlok nyakadra álmodban felderülsz bezárul
Az ember élte alkonyán letérdel, kezét az ég felé emelve szól: Uram, tudom karom kevés mit ért el, de kedvedet kerestem, ámde jól behúztak engemet
féltékeny vagyok rád, amiért soha semmit nem érzel, te pedig féltékeny vagy rám, amiért tele vagyok szeretettel. én úgy akarok kinézni, mint te, te úgy
Nem nézel idegen ablakok mögé tudod csak magadat láthatod ott is Ezerszer inkább szédelegsz szélsebes acélparipák közt sekély sínekben bokáig térdig derékig Vonat tolat s
„Szekunder szégyen vagy másodlagos szégyenérzet: pszichológiai, humánetológiai jelenség.“ Szekunder szégyent mások kellemetlen viselkedése, vállalhatatlan megnyilvánulásai, cselekedetei miatt érezhetünk. Amennyiben szeretnénk mentesíteni magunkat ettől az élménytől, érdemes elkerülni a politikai
Vén padon vagyok, magamban, leszáll a tejfehér lepel, Őszlegény kacsint szemembe, tekintetére köd lep el. Barna-rőt haját arannyal teríti még a napfonat, ajka lágy vonalba
Egy falka kóbor kutya a béke. Ha eldőrdülnek a fegyverek, szétszéled. Ha lebombázzák, meghal. Mi meglőttük, lebombáztuk, s mégis ezt kérdjük: Miért hagytál itt? Hol
Már épp elhittem, hogy örök minden buborék. Pont azok, miket te fújsz szalmaszál kezeddel. Néztem, ahogy magasba repülnek, égig érő nappal játszik színük, felérve is
Megfagyott égitest az emeletes házak falai között, beszorult hang vagyok a test lépcsőházi folyósóján. Kitágult pupillák ragyogása, késő esti panelek, mellkasomon csillagok, a tejút tüzében
Zápor vette kezdetét, kívül száraz ruhák lengtek kiakasztó nyugalommal – most mégis vizesen lógtak, nehéz cseppekben mért idő ketyegett, kicsit ázottan kérték a szabad helyet
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.