Kategória: Haibun

Horák Andrea Kankalin: Madárdal

Neked szól minden ének, kórusba kívánkozik az évszakok mesés madárhada. Néhol kicsit hamiskásba hajló, itt-ott disszonáns, bár lelki zenéje tökéletesen tiszta. Egy szólam örökké tiéd,

Horák Andrea Kankalin: FÉNYTÖRÉS

Fenségesen fájnak, félve fojtogatnak, szüntelen szikrákat szórnak szerteszét, sziporkázó szavakkal szorongatnak, szítanak, szakítanak. Üdén ünnepet üzennek, de minden fikarcnyi fényfolyam gyilkos gyémántba gyűrt gyarló gyertyalángok

Horák Andrea Kankalin: HA ELJŐ AZ ÉJ

Eljő. Borongós bátortalanul, őszülő halántékkal, könnyes, hunyorgó tekintettel, fénylő feketén, visszafogott vágyódással, szomjas önfeláldozón. Fontos vagyok számára, nekem gyűjti csillagait, mosolyt zengenek; szédületes szimfóniákba szenderülő

Horák Andrea Kankalin: HAT

Hat ősz. Az első haldokló hithullás alélt magányba, eszelősen, eszméletvesztve, tagadó-tudattalanul a puszta porába, semmit nem értve, életbe haltan. Aztán követte másik öt csitítva, csendesülve

Horák Andrea Kankalin: KÖZEL HOZZÁD

Amikor azt hiszed, már végleg egyedül maradtál, megérkezik, mintha érezné, hogy mindennél nagyobb szükséged van rá. Eljön hozzád az éteren keresztül, belopózik a kulcslyukon, egyre