SZALMASZÁL – Képzeld el… (Horák Andrea Kankalin rovata)
Belegondoltál valaha, hogy milyen kicsi a világ, mégis milyen hatalmas? Érezted már, hogy homokszem vagy a végeláthatatlan sivatagban, melyet kedvére odébb fújhat a szél, és
Belegondoltál valaha, hogy milyen kicsi a világ, mégis milyen hatalmas? Érezted már, hogy homokszem vagy a végeláthatatlan sivatagban, melyet kedvére odébb fújhat a szél, és
Neked szól minden ének, kórusba kívánkozik az évszakok mesés madárhada. Néhol kicsit hamiskásba hajló, itt-ott disszonáns, bár lelki zenéje tökéletesen tiszta. Egy szólam örökké tiéd,
Fenségesen fájnak, félve fojtogatnak, szüntelen szikrákat szórnak szerteszét, sziporkázó szavakkal szorongatnak, szítanak, szakítanak. Üdén ünnepet üzennek, de minden fikarcnyi fényfolyam gyilkos gyémántba gyűrt gyarló gyertyalángok
Eljő. Borongós bátortalanul, őszülő halántékkal, könnyes, hunyorgó tekintettel, fénylő feketén, visszafogott vágyódással, szomjas önfeláldozón. Fontos vagyok számára, nekem gyűjti csillagait, mosolyt zengenek; szédületes szimfóniákba szenderülő
Hat ősz. Az első haldokló hithullás alélt magányba, eszelősen, eszméletvesztve, tagadó-tudattalanul a puszta porába, semmit nem értve, életbe haltan. Aztán követte másik öt csitítva, csendesülve
Amikor azt hiszed, már végleg egyedül maradtál, megérkezik, mintha érezné, hogy mindennél nagyobb szükséged van rá. Eljön hozzád az éteren keresztül, belopózik a kulcslyukon, egyre
Varjú Zoltán MA GYERTYÁK SÍRNAK Ma gyertyák sírnak a sírokon, viaszkönnyeik hullanak. Érzett és szeretett egykoron, ki ott nyugszik lent… alant, akit ma átölel a
Mint minden november elsején, ma is elzarándokolt a temetőbe. Ez a nap mindig gyötrelmesebb, mint a hétköznapok általában, a gyertyafényben imbolygó átláthatatlan fekete embertömeg észhez
Már legalább fél órája téblábolt a temetőben, nem találta a sírt, hosszú évek óta nem járt erre, semmi sem látszott ismerősnek, eltűnt a gémeskút is,
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.