J. Simon Aranka Nézőpontok
Varju Zoltan
Neked élet, nekem álom, Te autón jársz, én meg lábon. Te eldobod, én fölveszem, Sokszor maradékot eszem. Te követelsz, én csak kérek, Te benne élsz,
Kategória: Első gondolat
Ádám Tamás: BETYÁROS CSÁRDA
Varju Zoltan
A sorompó mellett áll a házikó, ahol esténként lakmározni lehet, álcázásnak ott feszeng egy tiloló, betyárosan erős a krumplileves. Csöpp a csárda, alig kapunk levegőt,
Ádám Tamás: KAPARÓ
Varju Zoltan
Napközben a falu selymesen csendes, homokos határban krumpliföld lapul, bogarak lakmároznak leveleken, asszonyok kapálnak, hangjuk fakul. A férfiak napközben alig isznak, nincs mi átlépje az
J. Simon Aranka – Kiszolgáltatva
Varju Zoltan
Nem megmondtam, hogy vigyázz a ruhádra? Hát a falnak beszélek én? Annyit dolgozom rád, mint az állat, de téged ez csöppet sem érdekel,
Molnár-Kozma Alexandra: Teremtő impulzus
Varju Zoltan
Nem írni nehéz. Fáj ez a terméketlen csend, az űr súlya a vállon. Míg szótlanságom tajtékzó habjait visszanyelem, kortyonként tisztul ki a kép: csillagszikrák pattognak
Tóth Gabriella (Toga) : Üveg
Varju Zoltan
Edzett üveg volt, bár a gyárból tükörfénnyel került ki, de mégis, ahogy a napra tették, vagy ráhúzták a rolót a bezárt szobában, fokozatosan mattult. Folytonos
Szente B. Levente: Azt ne hagyjátok, ne
Varju Zoltan
(ami volt egyszer, annak és azok emlékére…) hátunk mögött magyarázzák hogy mi az a tehetetlenségi rendszer – az én falumban ennek nyoma nem volt máig
Tóth Gabriella (Toga): Lélekemelő
Varju Zoltan
Valami baj van, ez tisztán kivehető. Rokkant parkolóba álltunk jónéhányan. Véletlen volt- e, vagy szándékos cselvetése a létnek, nem tudni. Mint veszett kutyákat kerülnek, és
Szente B. Levente: Kinek a nevében
Varju Zoltan
ti szeretethiány-tagadók arányokról és hatalomról papolók meddig érhet a hazugság miután ellenem fordulnál úgy beszéltek akárha ismernétek Isten szavát kinek a nevében jösztök mint örök
Tóth Gabriella (Toga): Buborék
Varju Zoltan
Kopott kaptató, és fényesre sikált lejtő. A máz mögé bújtatott kétértelműséget csukott ajtóra öntik, míg mögötte aszottak, kipukkant buborékot seprők gyűlnek.
