MIND ÉN VAGYUNK – Valamelyik szó (Gyenge-Rusz Anett rovata)
Tegnap mondtál valamit, ami nagyon fájt. Nem, nem volt sértő, csak rosszul esett hallani. Tévedsz, ha azt gondolod, a te hibád, hiszen nem akartál bántani.
Tegnap mondtál valamit, ami nagyon fájt. Nem, nem volt sértő, csak rosszul esett hallani. Tévedsz, ha azt gondolod, a te hibád, hiszen nem akartál bántani.
Egyszer majdnem meghaltam. Azon az éjszakán volt egy álmom. Belemart egy kígyó a vállamba. Nagyon fájt. Sokáig azt hittem, ez volt a halál előtti utolsó
Neked élet, nekem álom, Te autón jársz, én meg lábon. Te eldobod, én fölveszem, Sokszor maradékot eszem. Te követelsz, én csak kérek, Te benne élsz,
A sorompó mellett áll a házikó, ahol esténként lakmározni lehet, álcázásnak ott feszeng egy tiloló, betyárosan erős a krumplileves. Csöpp a csárda, alig kapunk levegőt,
Napközben a falu selymesen csendes, homokos határban krumpliföld lapul, bogarak lakmároznak leveleken, asszonyok kapálnak, hangjuk fakul. A férfiak napközben alig isznak, nincs mi átlépje az
Nem megmondtam, hogy vigyázz a ruhádra? Hát a falnak beszélek én? Annyit dolgozom rád, mint az állat, de téged ez csöppet sem érdekel,
Nem írni nehéz. Fáj ez a terméketlen csend, az űr súlya a vállon. Míg szótlanságom tajtékzó habjait visszanyelem, kortyonként tisztul ki a kép: csillagszikrák pattognak
Edzett üveg volt, bár a gyárból tükörfénnyel került ki, de mégis, ahogy a napra tették, vagy ráhúzták a rolót a bezárt szobában, fokozatosan mattult. Folytonos
(ami volt egyszer, annak és azok emlékére…) hátunk mögött magyarázzák hogy mi az a tehetetlenségi rendszer – az én falumban ennek nyoma nem volt máig
Valami baj van, ez tisztán kivehető. Rokkant parkolóba álltunk jónéhányan. Véletlen volt- e, vagy szándékos cselvetése a létnek, nem tudni. Mint veszett kutyákat kerülnek, és
Varázsos táncok éjszakája volt. Harmattá dermedt páracseppeken lágy szél kúszott felém és átkarolt, csillag alá bódult az értelem, ezüstcseppekbe oldott szirmokon játszott a fény, és
Nagyanyám fejkendőt hordott. Ha bánata volt, szorosra kötötte az álla alatt. Néha feketére cserélte, olyankor nem szólt senkihez, kiesett kezéből a tésztaszűrő, és a vizet
Már levelek fedik el nyomainkat, régi padunkon az ősz szele jár, volt szerelem csituló szava ringat, messzire szállt heve ím tova már. Lassan enyésznek az
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.