Kategória: Irodalom

Pataki Anett: nihil

el nem sírt könnyek szívódnak a szaruhártyába éhesen issza a sót el nem olvasott könyvek sorakoznak stelázsikon nem lelik az olvasót soha el nem indulók

Törcsi Levente Balázs: Ördögök álma

Magamra maradtam. Formátlan, égszerű tiszta alakban… Most varró tűhegyek öltögetnek daróc-testű, bogas köteleket. Horgas kampók, rozsdamart pengék hasítva, vágva formálnak sosem született hús-vér emberré. Hajammá

Bak Rita: Téli út

Ködbe ékelve örök télben halad. Hallgatja a mindent betöltő csöndet. Kiveti hálóját vad hófellegekre.

Mécs Gábor (Hermész): Felejtés

Amikor még csodálkozva nézed folyód maradék, végső cseppjeit, már pontosan tudod, nem csak érzed, hogy nem más, hanem a te tetteid szárították ki vagy el,

Tim Mariann: Kísértet

Késő éjszaka megébredtél ki kellett kísérjelek mert félsz a sötétben bentről azért már kiküldesz a fürdő ajtaja előtt várlak hogy végezz Az utcai lámpa éles

Palásthy András: Csengő

Még utoljára felmentem a házadhoz, megnyomtam a csengőt kétszer, gyors egymásutánban, mormogtam, hogy a postás mindig kétszer csenget, vártam egy kicsit, hátha kinézel az ajtón,

Zsidó Piroska: Anyácska

Visítva, dühvel rúgtam a méhedbe. Kibuktam a fénybe, s mosolyogva néztél, kis csodát, magadénak hittél. Ó, nem tudhattad, hogy majd addig sírok, ahogy csak bírok,

Pázmándi Péter Loránt: Apám a színész

Már pontosan nem is emlékszem, volt-e már tévénk, vagy csak az adásszüneti napokon, de mindegy is, vetítettünk. Vacsora után apám megkérdezte: vetítsünk? Naná, volt válaszunk

B. Tomos Hajnal: Hasonlatok

Fordított havazás, mikor a benned jegesedő véletlenek viszahullnak eredetükbe: -kép a retinába, leves a csapba, hús a fűbe- Meztelenül fekszel, csupán a kezdeti vég mennyezetnyi

Hepp Béla (aLéb): ab roncs

Magába zárja vasfiókod a szállni vágyó sasfiókot, éjekbe alvadt gyertyafénytitok ringatja még, hogy majd repülni fog, hiába füttyög, hív a messzeség, magadba zárod csönded vesztesét,