
Likó Szilárd Balázs: ZEN
Elengedem. Soha többé nem gondolok rá. Fogok tudni aludni. Nem jár rajta az eszem minden percben. Nem találok ki véletlenszerű forgatókönyveket a fejemben minden indok
Elengedem. Soha többé nem gondolok rá. Fogok tudni aludni. Nem jár rajta az eszem minden percben. Nem találok ki véletlenszerű forgatókönyveket a fejemben minden indok
ultraviola fényben érkezel tündöklésed arcra pírt sebez metsző sugaradra olvadozni kezd kedvemre hervadt sok jéglemez nyurga villamosság gyűlik szívemen de néked tenger áram is kevés
Mint a húr-inú gazella lába lopva peng a kőre – az a lány is pillanat volt: felvillant s eltűnt örökre. Karcsu táncdal ütemére érintett meg
a harag annyit tesz, mint gyilkolni bánat lefordítva: sui caedere „szereti” másképp: elvesztette a kontrollt örömöt sem ismer csak mániát átlagos hangulat az abszolút üresség
(Nagy László halálára) Ravatalod fölött csillaggyertyák virrasztanak, égnek feszülő hegyek, sima arcú síkságok siratnak, érc-borzos szemeik tűzben égnek. Ó, jaj, ki fogja verslábakon tovább cipelni
A szfinx szentély küszöbén nem elég oldani sarut, az ajtó bentről kifele tárul, kulcs a szó zárt törő varázshoz. A Tudás terme rejtélyébe úgy juthatsz
szököm én már bogokat húz vénám csipkéin az idő ahogy horgolt ágyterítőn szobába-szabadult macska kék-sápadt bőrrajzolatok maori minták tetovált mitikus verssoraiban nincsen semmi szelídség átszököm
„látjátok feleim” csak mi maradtunk itt darabokban meggörbült mosolyunk és sűrűbben söpri a pilla szemünket kulcsolva kezünk imamentes napon is térdünk bütykös a sok borulástól
Körbeplakátolták az igéreteikkel a várost angyali arcu jelöltek. A kampánnyal dübörögnek ígéret-cunamikban a hangzatosabb szlogenek. Most választások előtt jön a képviselőhöz a költő. Költő: Mondd,
Bíborpírral didereg a hajnal, tél öleli karcsú derekát, feldíszíti ezüst angyalhajjal, szél dalával szól a szerenád. Hideg ajkú tél csókol a tájra, fázós fény dereng
Elengedem. Soha többé nem gondolok rá. Fogok tudni aludni. Nem jár rajta az eszem minden percben. Nem találok ki véletlenszerű forgatókönyveket a fejemben minden indok
ultraviola fényben érkezel tündöklésed arcra pírt sebez metsző sugaradra olvadozni kezd kedvemre hervadt sok jéglemez nyurga villamosság gyűlik szívemen de néked tenger áram is kevés
Mint a húr-inú gazella lába lopva peng a kőre – az a lány is pillanat volt: felvillant s eltűnt örökre. Karcsu táncdal ütemére érintett meg
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.