Kategória: Irodalom

Egervári József: Vidéki por

Fázott a rövid ujjú ingben, nem gondolta, hogy május végén még lehet ilyen hideg. Az öreg Ford is nehezen indult, köhécselt egy kicsit, majd feketén

Kalász István: Az idő elve

     Csak látni akartam, azt az embert. Bántani nem akartam, csak látni. Ütni nem, csak mélyen a szemébe nézni szeretettem volna úgy, hogy nem

Baranyi Ferenc: FINALE

Ha elhagy, nem halok bele, csak nem marad okom, hogy éljek. Mindenem ő – s én mindene. Mégsem maradhatok vele. Árnyék leszek csak nélküle, mit

Magyari Barna: Álarcdivat

a jelen dudvái között kultúra épül-e tovább lelket vezérel a kudarc a világ egyre mostohább brutális káoszok jegyzik a hazugság indexeit pillanatok vérebeit sztressz-pórázon vezetem

Híres B. Ede: Nekem fordultam

Holt idő szaga keserít elhagytam magamtól kedvet akarást csak ülök némán rejtély hogy jutottam ide hol nincs sírás sem megbánás némák a harangok sápadt fényét

Zagyi G. Ilona: Nagyapám könyve

Ahogy kezébe vette, elmosolyodott… Féltette, törölgette. A megsárgult papír foszlott, szakadozott, szinte még ma is érzem, mikor lapozok; a pipájába tömött dohány illatát, az ódon

Fekete Dániel: Maradékváros

Átverekedjük magunkat a roncsokon, Rázkódnak a rozsdás sínek, ahogy A vonat ráfolyik a peronra Sárga ujjak tépik szét az ajtókat, A fájdalomküszöbön morogva Csorognak át,

Bari Krisztián: Vakvágányon

Ez az út céltalan, meghajlottak a vasak, kisiklat a vágány. Ellágyult minden akarat, folyékony a hazug szó. Megbénult a vonat. Mindenhol falak, a kerék a