Vaskó Ági: Ünnepi ruha
Varju Zoltan
Könnye hull az ólomszürke égnek, a böjti szelek virágruhát tépnek, s míg a szirmok dideregve halnak, a csendes percek emlékeket csalnak: a felderengő napfényes napok
Kategória: Irodalom
Baranyi Imre: Versszakok
Varju Zoltan
Megírta láza verseit, s utána nyakát a lét hideg vasára tette, foszolva szét a lelkeink zugába magát temette végleg és örökre. De bibliája sok tenyérbe
J. Simon Aranka: Házadban
Varju Zoltan
Menekülök talmi csillogású díszletek közül. Magam mögött hagyok mindent, mi Tőled elszakaszt: bábeli betonszörnyeket, szavakat látszatlüktetést, látszatembereket hamisan ragyogó kirakatokat, szemeket zsírosan fénylő pénzkötegeket hazugságvárakat,
Albert-Lőrincz Márton: (ima és szitok)
admin
mint moszat burkába öltözött sziklák Auberville tengerpartján – les vaches noires – sütkérező fekete szikla-tehenek – mint lusta bivaly a tócsa közepén kélyes menedékben úgy
Kristófné Vidók Margit: Békére lelve
Varju Zoltan
Láttam csillagok tündöklő fényét, Éreztem a mindenség lüktetését, Lelkem szabadon szárnyalva ragyogott, Ez az éjszaka mindent megadott. Kék selyem, bársonyos végtelenség, Remény éledt, vele égi
Debreczeny György: RAGOZÁSI GYAKORLAT
Varju Zoltan
Ezt a fekete csúszómászót ujjaim igájába fogom megjátszom kedvenc számaimat a sorsoláson hangodat nyerem főnyereményt óóó motyogom meghatódva ahogy illik mielőbb lyukas zoknimba behelyettesíteném a
H. Gábor Erzsébet: Teérted
Varju Zoltan
Felérni vágytam hozzád szüntelen, nem érdekelt, hogy fáj, s a küzdelem erőt adott, és szárnyakat. Akartam azt, hogy lássalak, s akartam azt, hogy lásd, te
Czirják Béla: Utószó
Varju Zoltan
Nekem a cukor keserű éjszakáimat már nem szépíti tücsökhegedű Csillagostoromnak nem hisznek a Göncölszekér-paripák A valóság ajkára fagyott imák hullanak Fordítva vettem magamra világod Prófétád
Tóth Szilvia: Vízió
Varju Zoltan
Egy árva nyírfa ágán ült, csak halkan, lágyan hegedült, mindig ugyanazt a dalt játszva merengett a félhomályba, levélből kötött magának koszorút, s nem kereste merre
Magyari Barna: ÜDÜLÉS A SZOKNYA ALATT
Varju Zoltan
blúzod alól ragyog a nap napoztatom vágyaimat szép szavakkal Hozzád mentem Rajtad sétál képzeletem felkapott hely Nálad minden szoknyád alatt nyaral szívem bőr-utcádon csókkal lépek
