Kategória: Irodalom

LhKitta: Fehérzaj

Erről mesélek egy mellékhelyiség folyosóján valami idegennek. Mennyire szépek a szemei, meg milyen a haja – mert éppen részeg vagyok, és kell a mélység, amit

Albert-Lőrincz Márton: (vetélkedés)

aki szépségre vágyik átlépi Róma kapuját feltárulkozik a világ dicsősége ottan tagadhatatlan szépségét ontja Róma de vetekszik vele Kleopátra csakhogy át kell kelni érte nagy

Petres Katalin: Magányos lelkek

H ajótörött lelkek, bús szemükkel A földre meredve, némán utaznak J árművein a szürke nagyvárosnak Ó don, kifakult, fájó emlékeikkel. T itkaik mélyen egyre arra

Czingel Ádám: Naptalan

Barna szárnya verdesett Tengelye körül forgott és nem értette mit jelent a vég A lepke bizarr haláltusájában nem volt irgalom A semlegesség arca figyelte őt

Szilasi Katalin: Elfut előlem

Elfut előlem szép, fiatal tavaszom, csak a könnyű, tarka-virágos szoknya akad fel a bodzafa ágán, s úszik utána a szélben a hosszú illat-uszálya. Elhagy már

Debreczeny György: mint kísérleti patkány

a sok okos könyvön magamat átrágom patkány a betonbunker falát röpítnek engem bombabiztos metaforák mint agyvelőt halálos gázolás de én szelíd vagyok jóságos mosollyal török

Czapp Enikő: Boca do inferno – nál a naplemente

Bíborcsiga búg, bolond bánat borzol, Omlik olcsó odú, oldoz oktalan opál, Cuppanó cukormáz, citrom cirógatás, Azúrkék aláhullás, aranysárga alagút, Dekadens délután dörömbölő dallam, Oboa omlása

Egry Artúr: váróterem

van aki nem megy szívesen úgy tesz mintha vonatra várna csendben téblábol odabenn hol meleg az étel a kályha nem vár csodára holnapra mára.

Jeremiás Katalin: Biztató

Mindent akarok, S kezem a semmit fogja, Lábam elbotlik a legelső bokorba De fájó térddel és összezúzva Sem hullok a porba Folytatom utam, Ahogy meg

Ur Attila: Szénsavbuborék

Ha eljön az idő, megtelsz láthatatlan célokkal, felfújódsz, mint egy szénsavbuborék. Megindulsz a pohár teteje felé az állóvízben, ami görcsösen kapaszkodik a falakba, mert “ki