Keresés
Close this search box.

Kategória: Irodalom

T. Fiser Ildikó: Hiányzol

Acél cipőben járnak a percek, lépteik szívemre bilincset szögelnek. Minden egyes lüktető ütem nyomán, rablánc feszül lelkem sajgó zugán. Süket világba kiáltok hangtalan, nézlek a

Ádám Tamás: Frissen mosott emlékeink

Frissen mosott emlékeink betöltik a szobát, alig jut hely a jelennek. Megszokásból visszafelé pereg a kopott kópia, lassan kisbabák leszünk. Egyre füstösebbek és egyre kisebbek

Révész Ágnes: Napkerék, gyalogút

I. Vérző hajnalok fénnyel írt üzenetek lassan indulok II. pecsétje ragyog arcomra égett jeled egyetlen ösvény III. nyíló kapun át végtelen ragyogásban óarany kövek IV.

Ur Attila: Remény

Ez itt a másik oldal. Azt mesélik, a házak összedőlve, megrepedve. Rakéta hull alá a földre, mégis egész családok élnek elfeledve. Az álmok érthetetlenek lehetnek

Karácsony Orsolya: Lázadás

A titkok lassan kiszivárognak, csak a fák a tanúi, zúgásukat senki sem érti, nem hagyom, hogy nyomtalanul töröljenek le a létezés vásznáról, az elvágyódás nyomát

Debreczeny György: HONNAN HOVÁ?

Honnan hová? Egyre följebb a föld alól vagy a földről a föld alá? Egyik cipőből a másik szögbe vagy a keresztről a kő alá? Honnan

H. Gábor Erzsébet Erre születtünk

A szó a híd, mely összeköt, az értelem, a szép beszéd. A téves eszme egyre több, a valóságtól messze lök, hamis szőnyeget hint eléd. Szivárványhídja

Vasi Ferenc Zoltán: ANGYAL DUMA?

Tenger zúgásából érted-e nyelvüket? Semmi-azúr hullámok rendezik ajkuk. Kagyló gondolatok közé hull le szavuk, s hogy bölcsek ügye: térdepelj csak a partra! Időtlenül hosszúk az

Tóth Szilvia: Csellengő

Csak ténfergek. Nem porzik lábam alatt az út, a föld szürke aszfaltba bújt, ridegen kopog talpam alatt, nyomom sem marad benne, láthatatlan járok. Itt nem

Paudits Zoltán: Az idegen

Idegen vagyok a nagyvárosban, lakóhelyemtől mintegy kétszáz kilométernyire rovom a forgalmas, benzingőzös utcákat. Fürkészem a szembejövők tekintetét, de egyetlen ember szeméből sem olvasom ki a