
Domokos Attila Zsolt: Szebb holnap
– Fiúk! Vacsora! – dörrent bele anya hangja a lakás csendjébe. „Ajjaj –zökkent ki apa a virtuális valóságból – eltelt volna már 3 óra?” Bizony,

– Fiúk! Vacsora! – dörrent bele anya hangja a lakás csendjébe. „Ajjaj –zökkent ki apa a virtuális valóságból – eltelt volna már 3 óra?” Bizony,

A festmény a kapu mellé volt támasztva. Akkor pillantotta meg, amikor reggel levitte a szemetet a zöld fedeles kukába. A közeli villamosmegálló miatt nagyon sokan

Egy nap a medve, a róka és a nyúl munkából jövet beültek sörözni egy étterembe. Beszélgettek erről-arról, nőkről, kocsikról, míg végül felmerült egy téma: vajon

A tied? Azt hiszed, hogy a tied egészen, és azt csinálsz vele, amit akarsz? Hogy gombnyomásra működik, és csak be kell állítani, s

bíbor bársonyában bársony bíborában nemleges napernyőktől bekerítve menny felé vonulnak a pokolgépek ó micsoda látványos vakság tombol itt a vonatok látómezőiben vakvágányok a vakvágányok látómezőiben

Zoli révedezve bámulta az erősen megkopott papirost a piactéren, s azon gondolkodott, hogy talán ez egy égi jel. Hogy mire, azt nem tudta, inkább csak

Más lett már minden, ugyanaz mégis, ugyanaz a hang, maradt a kép is, ugyanaz a hit, az az akarat, ugyanúgy várom, lesem szavadat.

Leonardo da Vinci: Salvator mundi Benned nyugszom. Kezedben gömbóceán, létem Létedbe hulló horgony, mennyekig merülő tőkesúly, tekinteted fényhálójában öröm-örvény bennem fentről mélyekig égő ég-azúr: Te

Időtlenül fogy el hitünk a tér üres magányán, a vélt jövőnk a múltba tűnt, igéi közt csatázván hanyatlik egyre fáradón karunk, a kard kihull már

Többször köröztem a fővárosi hivatal parkolója felett, mire végre intett az őr, hogy van egy szabad hely. Leszálltam a varázslények számára fenntartott parkolóba és seprűmet