Amióta az eszemet tudom, soha nem volt jó, amit csináltam. Mindig volt valaki, akinek nem tetszettek a dolgaim, és sokszor kaptam mások miatt, ártatlanul büntetést.
Amikor Sanyika kakaót öntött a fogalmazás házimra, Jolán néni engem szidott össze, mert biztosan én lökdösődtem. Amikor harmadikban, az iskolai kosárlabda döntő utolsó fél percében nem kaptam el a nekem passzolt labdát, az edző velem üvöltözött és hiába mondtam, hogy nem láttam a labdát, mert Évi a nézőtéren elvonta a figyelmemet. Vagy amikor egyik munkahelyemen nem lettem készen egy jelentéssel, és a főnököm megvonta a féléves bónuszomat, hiába érveltem azzal, hogy eltűnt az Excel ikon a Desktopról és két napba telt, mire végre megtaláltam a programok között.
Aztán tavaly történt valami. Épp az Amazonon kerestem egy könyvet a dél-amerikai esőerdőkről, amikor a kiemelt kínálatok közt megpillantottam életem nagy lehetőségét: egy exkluzív csomagajánlatot, benne 42 db biankó, ártatlanságot igazoló felmentő ítélettel.
Levegőt is alig kaptam az izgatottságtól, még a szemem is becsuktam, mert hátha csak káprázat az egész, ám amikor kinyitottam, az ajánlat még mindig ott volt. Lecsaptam rá potom 42 euróért. Jött is azonnal az e-mail, miszerint az Amazon németországi raktárából, Etwaskaufen-ből várhatom a csomagot és már másnap reggel jött is az SMS, hogy 10:10 és 10:18 között nyissam ki a nappali ablakát. A drón pontos volt, 10:14-kor belibegett az ablakon, leejtett elém egy borítékot, majd elrepült.
Kibontottam. Valóban kitöltetlen felmentések voltak benne, 42 darab, meg egy ismertető, miszerint kitöltéskor hátul, a sárgával körbehúzott rubrikába a lehető legpontosabban írjam be, hogy a felmentést kitől várom. Ha tudom, akkor név szerint, ugyanis csak így tudják garantálni rá a hiteles aláírást.
Elkezdtem tervezgetni, hogy majd milyen esetekben használok fel egy-egy példányt és rájöttem, hogy keveset vettem, mert kapásból vagy hatvan lehetőséget írtam össze. Visszamentem az Amazonra, de a terméknek már nyoma sem volt. Így egyértelmű lett számomra, hogy okosan kell beosztanom, amiket sikerült megvennem.
Az első tesztre hamar sor került. A fiúkkal elmentünk kicsit marokkózni és a végére enyhén leittasodtam. Hazaindulás előtt, némi segítséggel, kitöltöttem egy felmentést, méltatva benne ártatlanságomat és sörmutyizással vádolva a csapost. Hátul, ahogy kellett, megadtam a nejem adatait, mire elöl meg is jelent az aláírása. A felmentés minden bizonnyal működött, mert hazatértemkor nőm, hasonló érkezéseimtől eltérően mosolyogva, forró csókokkal fogadott, majd hajnalig szeretkeztünk és a végén azt mondta, még soha nem volt ennyire jó neki.
Innentől beindult a buli, és ahogy teltek a hetek, hónapok, apránként fogyogattak a felmentések. Azóta nem kell bejárnom a munkahelyemre, állandó H.O.-n vagyok. Anyósom a legtündéribb vejének hív, mert a lánya a legjobbat kapta. Sosem vagyok hibás a nappaliban érezhető szivarfüst miatt, ami mindig kintről szivárog be. Ja, igen, és már adót sem kell fizetnem!
Van még egy darab, sokat törtem a fejem, hogy mi legyen vele. Egy limitált leütés számú szöveget kell megírnom a héten, de a téma nagy és már most kilógok a keretekből, ezért úgy döntöttem, hogy ezúttal a méretkorlát alól kapok felmentést. Amikor azonban belenyúltam a borítékba, kivert a víz, mert nem volt benne semmi – elszámoltam magam, én, a matematika szerelmese!
Nem maradt hát más: húztam.
