Mindenütt ott vagy,
mégsem vagy sehol,
hogy csinálod?
Azt mondják, feloldódtál
az ég hígítószerében,
szeretném, ha maradnál,
ilyen hajszálfehéren,
de látom jönni a többit,
a némított pirosat, a sűrített kéket,
te vagy a szabadabb,
ők az erősek,
továbbsodornak, és te ellenkezés nélkül
tűröd ezt.
Mit neked az élet?
Kapcsolódó porszemek hanyatlása,
egyre sárgábban, egyre szürkébben,
a bársony simasága eltűnőfélben,
te vízből vagy, én sárból,
nem bírom el a súlyom,
de cipelem,
tehetek mást?
Csatlakozzam hozzád?
Akkor megint veszekednénk,
ez a beszélgetés,
nem visz se előre, se hátra,
de mindig enyém az utolsó szó,
így pont jó.
Pamacsokból épült a várad,
ellátok a fal felett,
együtt készülünk a nyárra,
együtt töltjük a telet,
elirányítasz majd,
ha eltévednék az erdőben, ahogy szoktam,
csak a napot engedd át, olyan
nagy szükségem van a D-vitaminra.
