Az ölembe teszem a párnát,
hajtsd nyugodtan ide a fejed.
Most én őrzöm a te álmod,
most én fogom a kezed.
Bent az erdő mélyén
a szél a leveleket kergeti,
név szerint ismeri őket,
a hátára ülteti,
vissza sose térnek.
Bent az erdő mélyén
a félhomály az úr.
Oda épp csak annyi fény jut,
hogy árnyakat teremtsen,
felfelé kúsznak a törzseken,
ha jön az este, visszacsúsznak,
de sosem tűnnek el teljesen.
Bent az erdő mélyén
mindig hallatszik
valami különös dallam.
Közelebb hajolok,
hogy jobban halljam.
Lehet madár, vad vagy bogár,
bármi él e térben.
Lehet madár, vad és bogár,
minden rész az egészben.
Az ölembe teszem a párnát,
csendesen idehajtod a fejed.
S én egyre biztosabb kézzel
fogom meg a kezed.