Kalocsa Zsuzsa: Eső koppan

Eső koppan a régi hegedűn,
szellő hozza dalunk, oly keserűn.
Eljátssza kettőnk szerelem-dalát,
a két szívnek ezernyi fájdalmát.
Emléket kísér hegedű húrja,
síró hangja lelkembe mar újra.
Szárnyra kél a milliónyi sóhaj,
légy vigaszom hegedű, csak szólalj!
Újra s újra régi dalunk játszd el,
ez legyen a végső reménységem.

Őszi szél vidd el, emlék volt csupán,
a boldog nyarunk nem jön vissza már,
mélyre elrejtem szerelmünk dalát,
de tudd, a hiányod oly nagyon fáj

További bejegyzések