Kalász István: Végül a fű

Eltelik egy éjjel egy nap
két hét az évtized meg a
másik mire az ember rájön:
a ház mögé kell egy pad.
Hogy onnan hallgassuk a
szobai óra ketyegését
érezzük a fű szagát
a metszett rózsabokrot
nézzük a kerítést amit
magunk építettünk
megérezzük a házfalban
a meleget a téglákban
maradt fényt ahogyan
sötétedés után jön elő.

További bejegyzések