Kalász István: Siegfried és a reggel

Felriadt. A fülledt hajnalban. Csöndben feküdt.
A matracban atkák élnek baktérium
a pohár szélén a pók fonja körbe az ablak
kilincset.
Papucsát kereste a sötétben majd leült
megírta a verset:
               Párkányon öregszik a virág
               örökzöld marad az ének a fatörzsben éjjel
               a víz az ágak felé halad.
A vers sebezhetetlenné tette – ezt érezte.
A vérre gondolt amiben Siegfried fürdött.
Aztán olvasta még a monitoron:
Kipusztult púposszövőt láttak az éjjeli lepkére vadászók
erdőben medvét üldöztek
hajnalban féltékenységből öltek és túl kevesen szültek.
Kint derengett. A kerítés alatt jöttek-mentek
a giliszták felette sárkányok keringtek. Ő papucsban a kert
végébe ment addig nézte az eget
míg az mély lett és várta hogy hársakról hulljanak
a szív alakú levelek.