Kalász István: rendszerváltás után – gyerekes vers

Azt hittem én
nem lesz többé vágó térdzokni
kesztyűs kézzel leintés sem alkarra
karikacsapás sem gumi sem bot.
Minden cseréptag tökéletesen lesz
sima kerek. A fojtó orrsövény a villák
között kiegyenesedik a múzeumban a
régi rendszer vákuumát kiállítják a hídon
túl a termelői piacon íratlan törvények
uralkodnak a vödör szegfű jelképtelen
virág lesz megint. És biztosan állnak
a dolgaim mert csak szerelem tehet
vakká a misén a jóléthez konvertálok.
Életutam vízparton halad köveket gyűjtök
annak kinek téli szállása készül és a leg
végén a fennsíkra jutok. Ott egy fa
árnyéka lesz a célvonalam.

További bejegyzések