Kalász István: MAGYAR ŐSZ – születésnapom elé

A fák alatt tévutak futnak fel a villákhoz.
A pompaház ablakához kő jár ha fentről
rossz szavakat dobálnak. És van mezőn sár
van ellentámadás van térképre rács de van
olyan hogy szelídülnek a harci kutyák. Van
eltolt bevásárlókocsi drótszék könyökre védő
az asztalra kitett kés. Van úgy hogy a tegnapi
sebhez holnapi balzsam sem jár és a kórházi
ébredő szobában sincs szabad ágy. De legyen úgy
hogy az ember önmagán kezdi mert van a lírai
mi. És akad aki szeret… – végtére csak ennyi kell.
Meg a locsolókannába virág. És az ember üljön a
kertben. Az utolsó meleg napon. Ha van olyan.