Az ember veszít és
a hídon engedi el
az emlékek korlátait
hagyja el a kulcsot a
tárcát pénzzel hozzá
már nem haragszik
vasárnap hétfőn
sem dühös az ember
anyját is elengedi de nem veszíti
és mikor az idő kézfejére
öregfoltot rajzol az
ember szelíden csöndesülve
nézi-nézi.
Ha és talán. Remény és igazán? Ott leszek. Vagyok. De nincsenek mondatok. Várok. Mire? A tömör semmire. Az üresség csőre töltve, s a kéz már
A hajnal bontja szárnyait, szél viszi messze az éjjeli mélykék sötétet, mint óvó vándor, a fény gyöngyei ébresztenek apró páracseppeket. A percek lassan egymásba folynak,
elment Hedoné Erósz és Psyché lánya ki újra és újra feltöltötte mézzel a mézesbödönt elment lejárt munkaideje elment barlangba zárni szépséges arcát s kötni fátyolba
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
