Kalász István: gyerekkor

Huzatban vonattal vitték akkor a nyári táborba.
Reggel este zászófel-le a homloknak szorított kéz előtt.
Jelentenie kellett hogy nem történt semmi.
Volt két rajtitkár Gagarin őrs zászlófelelős egy rekedt nótafa.
Ő Lajka kutya miatt többször nézett az égre.
A tópartra engedéllyel. Az engedélyt érdemelni
kellett.
Egyszer kiléptették a sorból az őrsi naplót
nem vezette. A hallgatása védte a hangos szótól.
Aki akkor üvöltött az arcába már nem él.
A végső számháborúban bokor mögött esett el.
Nem szereti nem fogja szeretni a tribünöket.
Ott mondták: az úttörő úgy él hogy méltó legyen.
Ott tanulta: Ha az élet kényszerít változásra az
fájdalmasabb.