Ülj le. Pihenj.
Itt a szóról lehúzták az utolsó bőrt.
Majd szárították botra szögezték
igének mondták az égnek emelték
a válladra tették – és te körbe
körbe vitted a fehér füstben.
Feküdj le. Pihenj.
Látod leveszem a botról rád borítom.
Az érdes bőr alatt szavakat érzel majd.
Igazság kőfal kenyér.
Aludj. Éjjel égve hagyom a fényt. Holnap
tiszta lesz a reggel.
Meg-megborzong az ébredő reggel, fűszálakon hűs gyémántharmat ring. Álmából egyre később kel fel, s fáradt fényével int a bágyadt nap. Szántókon, tó mellett, zöld folyónál
Nem alszom éjszaka. A köhögéstől rángatózó mellkasom belesajdul a becsípődött idegszálakba. Nem alszik éjszaka a harcvonallal szétszakított ország, belesajdul a gyilkos tűzijátékba. Lehettünk volna rendes,
Álmainkat a végzet szétzúzta, nyíló szerelmünk ékes szirmait üvöltő szél tépi, végig dúlja, kilesve a szív rejtett titkait. Eltűnt a mosoly, a szem fátyolos, az
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
