Kalász István: És

Mögötted kert sötétedéssel.
Ember sehol, sem állat. Csönd
van. És a sötétben érzed, hogy
szemben… semmit sem kell.
Semmit sem engedni. Azt a
semmit sem.
Azt a szépet. Az egészet.
Azt a verset. Azt.