Keresés
Close this search box.

Kalász István: Az ember identitása havazás idején

I.

Ott fekszik
nincs kulcsa semmihez
hónapok óta
de szerzett egy dobozt amiben tévét
vittek haza egy hete
és ő is él még él a lepedő alatt
összehúzza magát nem lát semmit
veszi a levegőt ahogyan te meg én.
És sóval hintik hajnalban a havat.

II.

A fákról beszélni
arról
hogy meghalnak azok is
és a kéregbe vésett szív ugyanott
marad mert így nő a fa
és ilyen az öregség hogy a fákról beszélünk
madarak etetéséről a szélről
gyerekkori télről megint a fákról
talán a helyén maradt szívről
a teljességről arról hogy
öregszünk hogy
havazni fog
estefelé.

További bejegyzések