Kalász István: Életelmondás

Születtem a Szent Margitban
Buda szélén kórházi türelmetlenségben
vidékre lázasan vonattal vittek
hajdúsági ház végében
krumplibogarat
öltem.
Nyári táborban magamban
beszéltem ujjamat küllők közé
tettem és tanultam dolgoztam ittam
sebből varratot szedtem
szójátékban csaltam foltos papírlap
mögé bújtam dühvel
megállóban szeretetre
vártam.
Fal és félelem közt álltam.
Gyáván tapsoltam magamat elárultam.
Aztán a konyhában
hokedlire álltam majd
leszálltam.
A kötélről kéne beszélnem?
Nem. Inkább arról
hogy a rózsa szárából kell
vágni hogy tovább éljen.