Kalász István: CZERNOWITZ* FELÉ ÉS VISSZA

Most és itt állok a téren jöttem
ide akartam mindig
a sárga-kék zászlókat
a színházat szembe hunyorogni
keresni
zsebben cigarettát
sms-t írni hogy a szívemet
kiszakítja a füstös ég ugyanúgy
ugyanaz van itt is
a szakszjoanszka utcából
kifúj a szél hoz éneket port
a kabátom alá utolsó
tiszta ingemet tűröm
látom egyre sötétedik – este a
bárban tesznek rám
vodka-vigaszt éjjelre
sűrű vérben hallgatásban
éjszakai szállodában hajnalra
jön a sarki gyógyszertárbiztatás
ebből vegyen kettőt egy nap
nem melegít semmi
kétszáznegyvennyolc
méter magasban minden
ugyanúgy ugyanaz
a gyér levegőben se haza
se otthon. Csak vers. És
a pára reggel. Kint a földek fölött.