A szülészeten korábban zárnak
a trafóház akár egy kripta a fasorban
a törzsek szorosabbra állnak a messzi
vasút mögötti temetőben gyerekek a sírok
között szaladgálnak – a halottak örülnek –
egy világítatlan folyosón kezembe sötétet
nehezet tesznek és míg az északi fényre várok
minden amit nézek az visszanéz rám miközben
halott anyámmal a jövőről halkan beszélek.
Meg-megborzong az ébredő reggel, fűszálakon hűs gyémántharmat ring. Álmából egyre később kel fel, s fáradt fényével int a bágyadt nap. Szántókon, tó mellett, zöld folyónál
Nem alszom éjszaka. A köhögéstől rángatózó mellkasom belesajdul a becsípődött idegszálakba. Nem alszik éjszaka a harcvonallal szétszakított ország, belesajdul a gyilkos tűzijátékba. Lehettünk volna rendes,
Álmainkat a végzet szétzúzta, nyíló szerelmünk ékes szirmait üvöltő szél tépi, végig dúlja, kilesve a szív rejtett titkait. Eltűnt a mosoly, a szem fátyolos, az
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
