Nagyanyja téli hajnalon ment
ki a házból ő a sápadt városi
félig beteg gyerek bentről nézte a képet:
a kertet a hajnali derengésbe
szabadult tyúkokat hátul az ólat.
Előző télen nagyapja az ólban
lőtte fejbe magát egy ilyen hajnalon.
És ő karácsony táján ma is
kicsi lesz egészen bemegy a képbe
álmában a kertben az ég alatt áll
a már halott nagyanyja mellett
sebes szájjal nézi az ól ajtaját
kérdezi miért tette de erről
ma sem beszélnek.
Meg-megborzong az ébredő reggel, fűszálakon hűs gyémántharmat ring. Álmából egyre később kel fel, s fáradt fényével int a bágyadt nap. Szántókon, tó mellett, zöld folyónál
Nem alszom éjszaka. A köhögéstől rángatózó mellkasom belesajdul a becsípődött idegszálakba. Nem alszik éjszaka a harcvonallal szétszakított ország, belesajdul a gyilkos tűzijátékba. Lehettünk volna rendes,
Álmainkat a végzet szétzúzta, nyíló szerelmünk ékes szirmait üvöltő szél tépi, végig dúlja, kilesve a szív rejtett titkait. Eltűnt a mosoly, a szem fátyolos, az
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
