Van bor kenyér ruha
vannak a vershez lövedék
és lágyabb szavak van
szőnyegen szék van asztal
komputer van a nyél
végén rácsos felület
van a légy kirepül az utolsó
pillanatban visszajön
a hideg szabadból – ez a
légy leszáll a papírkés
mellé mert van az is
én bizalmas csöndben
emelem a botot ütök – és
van a kampó a falon arra
felakasztom a kézmeleg
nyelet és kell még erő hogy
tovább írjak mert a menny
ezetről a csönd rám szakad.
mint az átlőtt csontú eb, mint ki sem talált, összevissza istenek: dobálja magát a tenger. dühénél csak kínja nagyobb: az örök idővel volt ő viselős,
kilakoltatnák az elnyújtott csendek, csókod nélkül telt éjek, de velem hál, nálam ébred, fészket rakott bennem rég az Érzet. otthonát rejtelmes léte aranyfonállal körbeszőtte, hagyott
Nekiindulunk, körbejárjuk a mohás temetőt, talpunk alatt csigák roppannak, felriadnak halottaink, alufóliával takart fésűk zenélnek szomorkásan a megbomlott nyárban. Rendőrkutyák terelik helyes irányba az elkóborolt
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
