Kalász István: AKIT SZERETEK

születésnapjára annak indiget hozok –
az indig
az Alpok márványrepedéseiben telel
ködtől nem válik el
téli álmában lehet megfogni ölben hozni
túlmelegbe tenni szőnyegre
az indig száradó ruhára pisál
befőttes üvegbe mászik
kicsi fürge orra mint őszi cipőd
szürke
karmol ha cuppogsz dudogsz
szirénára rezzen és keresheted…
de bundája mint társad keze és úgy
zihál hajnalban mint a szerelem régen… az elején – emlékszel? –
és ha bánod hogy elfogadtad kénes szaga lesz rebben
mint varjak a fáról és
úgy néz mint ki víz alól jön fel
az utolsó pillanatban
és ekkor te – remélem megérted – indulsz
majd állsz a hegy előtt nézed a fenti
ködöt és elengeded.