Kalász István: A vers legyen

A vers fúrjon falakon menjen a
másik házba be a poros nappaliban essen
a vetetlen ágyra majd késpengén
a mindennapi kenyérbe másszon a jobb
napokra váró öltöny zsebéből
a balos könyvespolcra onnan sánta hason
laton ki a sáros járdára a poros galambokat ugató
kutyáról pórázon át a farhátos cekkerbe
így utazzon vers az út végén térre csalt tömegbe
ott másszon fel az ünnepi emelvényre onnan
kerüljön fel az elnökszobrot nagyító plakátra
aztán essen foltként a felnézők
maszatos zubbonyára a vers legyen
röplap erre a világra.