Kalász István: A SZIKLA

Hogy egy ember eljött ide, a sziklához, az furcsa, hogy éppen ide, a világ-végére, ebbe a faluba jött, és az is különös, hogy gyalogosan érkezett, de ez az ember nem mondta, hogy a nyugalmat kereste itt. Senki sem beszélt vele, amikor érkezett, de azért nem szabad megölni. Nem szabad, mondta a rendőr, egy idegen embert megölni. Milyen világ ez? Azért, mert valaki egyedül jött, akkor azt meg lehet ölni? Szeptember volt, még meleg napközben, de már korábban sötétedett. Az idegen férfi délután jött az országúton, átvágott a falun, elment a sziklához, ott töltötte az éjszakát, tüzet rakott, a hátizsákjában volt egy kő, amit szikláról lepattintott a férfi.
Emléknek vihette. Volna. De akkor sem szabad agyonverni egy kő miatt, mondta a rendőr, még akkor sem, ha az a sziklából való. Igen, a férfi jött a H. város felől, többen látták, az út szélén gyalogolt, negyvenéves lehetett, mondta az egyik tanú, ment az út szélén, átvágott templom előtti téren, ment a sziklához. Hogy ott mit csinált, nem tudni, a férfi egyedül lehetett éjszaka, látták, hogy tüzet rakott, és biztosan felmászott a sziklára, hogy körbenézzen. És a magasból látta a határt, a patakot a fák között, a kastélyt, a kertet, a falut, a templomot.

Egyedül volt kint a sziklánál a férfi. Annál a sziklánál, amiről azt mondták a faluban, hogy a gonosz lakik ott. A rossz. Mert nem nőtt arra növény, fa sem, és az a szikla éjjel pattogott, zúgott, énekelt, állítólag az állatok is kerülték azt a helyet, a kutyák sem mentek oda, még bogarak sem voltak, bár az lehet, hogy ez túlzás. A férfi tüzet rakott, aludt, aztán másnap délután jött vissza onnan. Vissza a faluba. Poros volt a haja, a ruhája, a szikla körül nincs fű, a férfi a falu szélén jött, és a Kossuth utca végén kezdődött. a Majkó család ült a kocsiban.

A kocsi, az öreg Toyota a házuk előtt állt, a három Majkó testvér benne ült. Nem mentek ezek sehová, mondta a rendőr, csak ültek a kocsiban, ez volt a szokásuk, hogy ültek, beszélgettek, hallgatták a rádiót, a fene tudja, délután volt, a férfi jött a szikla felől, és az öreg Toyota mellett ment el. A legidősebb Majkó kinyitotta az ajtót, a férfi térde elé vágta, há-hé, mondta, honnan jön az úr? A férfi, aki cipelte a nagy hátizsákot, azt felelte, onnan, a sziklától, ott töltötte az éjszakát. A Majkó testvérek elképedtek, ez így fedi a valóságot, hogy elképedtek, mondta a rendőr, mert ők féltek a sziklához menni a Gonosz miatt, a szikla pattogott, rákot okozott, lehetett hallani, igen, Majkóék nem szóltak, bámulták az idegent, a férfi ment tovább, Majkóék meg ültek a kocsiban szótlanul.

A férfi beért a faluba, elment a templom előtt, bement a kocsmába, ahol négyen ültek, négy férfi, munkanélküli mindegyik, és a kocsmáros, a tulajdo-nos volt még ott. A pult mögött. Az öreg L. mindig jelent a rendőrségnek, ha lát valamit, igen, az öreg L. nézte az idegent, a poros ruháját, a csapzott haját, ahogyan állt a bejáratnál, majd letette a hátizsákot, sóhajtott, az öreg L. arra gondolt, határsértő lehet, szökevény, de a férfi a pulthoz lépett, magyarul kért kólát. Nem sört, kólát. Cukormenetes kólát, mondta L. a rendőrnek, ilyen dolgot nem tartok, ilyet nem iszik itt senki.

Honnan jön, kérdezte L., a férfi mosolygott, itt mindenki olyan kíváncsi, felelte, és L., aki nem tudhatta, hogy a Majkóék is kérdezték már ugyanezt, azt felelte, nincs kóla, minden elfogyott, zárnak. A férfi nem értette, L. pedig, aki élvezte, hogy ennek a városi alaknak megmutatja, hol lakik az Úristen, L. folytatta, az úr menjen kifelé! Az én kocsmámban én vagyok az úr, mondta L. a rendőrnek, aki bólintott, és azt felelte, ez igaz, de nem kellene egy szomjas vándort kidobni. Az nem emberi cselekedet. Meg az az ember nem bántott senkit, gyalog jött a fővárosból, a cipője ezért volt poros, és több napja nem mosakodhatott, eljött a sziklához, a határhoz, vezekelni akart. De az ember nem magyarázza ezt egy kocsmában, hogy bűnei vannak, hanem csak kólát kér, light kólát, sóhajtott a rendőr, és az ember oda megy, ahová akar, végtére is. Nem? Ez az ember meg ide akart jönni. Az ország legvégére. A sziklához. Ami három kilométerre fehérlik a falutól, körülötte csak gyom nő a kemény talajból, igen, és poros, száraz arra minden, a faluból senki sem jár erre, az a szikla a Vesztő szikla, így mesélik a faluban, zümmögő, rontó hangot ad. Beteg lesz tőle ember, állat. Így hallotta a rendőr. Na, ide jött ez az idegen ember. Akinek amúgy nagy háza, nagy kocsija van. Pontosabban csak volt neki, mert meghalt, megölték itt.
A kocsmáros azt mondta, hogy az idegen férfi nem akart kimenni, és hogy azt követelte, töltse fel neki a mobiltelefonját. Mert lemerült a telefonja. Na, ilyet nem szokás kérni, hová jutna a világ, ha egy kocsmában akkumulátort is töltenének a vendégek.

A rendőr hallgatott, a kocsmai vendégek már mesélték: az idegen férfi azt magyarázta hangosan a pult előtt, hogy kifizeti az áramot a kocsmárosnak, amit a telefontöltésre elhasznál, csak engedje meg, hogy feltöltse a telefont, fontos lenne. Fel akarja hívnia a feleségét, elmondani, hogy jól van, egészséges, itt van a határnál, egy faluban, most indul haza. Buszra ül, visszautazik a családjához, bocsánatot kér a gyerekeitől, feleségétől. Tulajdonképpen mindenkitől. Furcsa, gondolta a rendőr, hogy ezt is mondta: bocsánatot kér a családjától. Igen, az idegen férfi magyarázott a kocsmárosnak, hogy fontos lenne a telefonálás, de L. intett, menjen. Ki az utcára. Miért nem a pizzériába ment be, morogta L., és a rendőr azt válaszolta, aznap zárva volt, a cukrászda is zárva volt már, csak a kocsma maradt, L. italboltja, azért kért tőle segítséget. Az idegen, akit megöltek. A rendőr bólintott, kiment az utcára, beült a járőr kocsiba, levette a sapkáját, szemben az út, a hosszú Kossuth utca futott, amin a férfi jött a szikla felől. A kertészet mellett, az akácfák mentén. A kocsiban a másik rendőr ült, fiatal, kezdő, pattanásos arcú, féléve szolgált, a kocsiban hangosan szólt a rádió, az idősebbik rendőr elzárta, mondta, most kimennek Majkóékhoz, megnézik, minden rendben van-e, benéznek a szomszédba, mert itt már kiderült, és az italboltra mutatott. Tudta, hogy a férfi üvölteni kezdett a kocsmában. Hogy mit akarnak tőle? Hogy gyalogolt, gondolkodott, szégyelli magát. És most vége. Haza akar menni. Mert fáradt. Elege van. Vezekelt, a telefonja nem működik. A ruhája büdös. A lába sebes. És ebben a büdös kocsmában nem adnak neki egy konnektort tíz percre. Rohadjatok meg, üvöltötte.

Az idegen ember aztán kiment, megállt az utcán, átment a buszmegállóba, megnézte a menetrendet, látta, hogy csak este jött busz, az utolsó járat három óra múlva indult, az ember káromkodott, hogy micsoda világ ez itt, felvette a hátizsákot, elindult kifelé a faluból. Igen, elindult kifelé, nem tudni, mit gondolt az a férfi, biztosan nem akart maradni a kocsma előtt, nem akart bajt az utcán, hiszen éppen a baj elől indult vezekelni a városból, a férfi vette a hátizsákot, ment, L. akkor látta utoljára. Igen, a férfi elindult, pedig vérzett a lába, nem tudott, nem akart várni, azt sem akarta, hogy L. kiabáljon vele az ajtóból, a férfi haza akart jutni. És nem tudni, mennyi pénz volt nála, ezt nem mondták meg Majkoék. Csak azt, hogy a férfi ment az utcán, a Rákos utcán, sötétedett, ők figyelték már a kocsmát is, aztán a kölcsönkért Opellel elé álltak. Ott a transzformátorháznál hajtottak az idegen elé, hogy most akkor honnan jön, mit keres itt… Ki vagy te? A férfi nem akart bajt, nincs nála sok pénz; de hát mindig ezt mondják, hogy nem akarnak bajt, menni akarnak, a karórát anyjuktól kapták, családi örökség, ez a férfi is ezt ismételte, amikor elvették tőle az arany nyakláncát. És hogy haza akar menni. Várja a gyereke. Van felesége. A városban.

A fiatal rendőr azt mondta, hogy nem jutott haza az idegen férfi, bizony, nem. Majkoék az utcán kést szorítottak a mellkasának, belökték a kocsiba, elvitték. Ilyen egyszerű embert rabolni, mondta az idősebbik rendőr. Egy utcán, egy faluban. És nem látott senki semmit. Mert félnek, tette hozzá, félnek az emberek, gyorsan bemennek a házba, bezárják az ablakot, bekapcsolják a tévét. Kussolnak. Pedig milyen békésnek tűnik a falu… Az idegent a Majkó testvérek belökték a kocsiba, az öreg Vectra hátsó ülésére, kihajtottak vele a régi vályogvetőhöz, a major felé, ott a férfit kirángatták kocsiból, feltúrták a hátizsákját, megtalálták a követ a sziklából, igen, az ilyen kő rosszat hoz a világra, mondták neki. Elvették a karóráját, a telefonját, a férfi iratait, pénzét. És ütötték, hogy mondja meg a bankkártya kódját, de a férfi hallgatott. A lemerült telefonjából kivették a Sim kártyát, áttették az egyik Majkó telefonba, a férfi felhívta a feleségét, hogy küldjön pénzt, azt akarták Majkóék. De az idegen nem kért pénzt, ahogyan ígérte, hanem azt mondta a feleségének, hogy sajnálja, amit tett, sajnálja, hogy ivott, a drog is borzalmas, sajnálja, hogy megcsalta, hogy ütötte a gyereket, igen, az idegen férfi térdelt a földön, és bocsánatot kért. Kérlek, bocsáss meg… A felesége nem akart megbocsátani, azt kiabálta, hogy a gyerek nem tud többé fogni a sérült karjával, és nem hatja meg, hogy a férfi elment vezekelni, vándorolni, ez nem oldott meg semmit. Az idegen férfi sírt. Igen, az idősebbik Majkó ekkor verte fejbe, egy férfi ne sírjon, mint egy asszony. Aztán a homokos részen elásták, nem érdemelt jobbat, bűnös volt, verte a gyerekét, a kisfiú karja megsérült, a követ mellétették, a gonosz maradjon csak a gonosz mellett.

A halottat három nappal később két diák találta meg, a kastélyból jöttek ki, állítólag cigarettát akartak szerezni, ott lődörögtek, a fene tudja, mit akartak a régi vályogvetőnél. A férfi karja kiállt a földből, a kutyák áshatták ki, vagy róka lehetett, a rendőrségi helyszínelés folyt, a keréknyomok alapján gyorsan kiderült, az Opel Vectra állt ott, az a kocsi, amit Majkóék elkértek aznap.
A házkutatás során az konyhakő alatt megtalálták a férfi pénztárcáját, a kutya gyorsan kiszagolta. A testvérek azt vallották, azért ölték meg a férfit, mert a sziklától jött, volt nála onnan kő, a szikla darabja, az pedig rontást hoz a világra. Mindenki tudja, nem szabad onnan elhozni semmit, ezért tették. És ez igaz is volt, mondta az idősebbik rendőr, milyen világ ez? Jön egy idegen, baja van, itt meg agyonverik, elássák.

A férfi amúgy sem védekezett, amikor ütötték, azt ismételte, vallották Majkóék, hogy megérdemli, amit kap. Kérem, ez az igazság, így történt, üvöltötte a legidősebb Majkó, de a nyomozók nem hittek nekik, morogta az idősebbik rendőr, aztán indította járőr kocsit, indultak a falu szélére, L. a kocsma ablakából figyelte, ahogyan elhajtottak, aztán visszament a pult mögé, bekapcsolta a tévét. Mögötte, a falon.

További bejegyzések