Kaiser László: XXI.

Szeretni kéne,
nem undorodni,
szépen szólni kéne,
nem káromkodni,
hajolni kéne:
mások fölé, mellé,
de búcsú nélküli elválások
nyírnak, osztanak ketté.
És lám: nyomulnak mindenfelé!
A köszönés minek,
csak luxuscikkek a tiszteletek.
Hogy szerveznek, díjaznak,
a látszatra sem vigyáznak,
csak viszik, amit épp lehet:
pénzt, sarzsit, hatalmat:
közben unott arccal
isznak és itatnak,
abrakolnak és abrakoltatnak.
Mással mérik magukat
nappal és éjjel –
mint a mindenséggel.
Isten kéne, remény, szeretet, könyv –
satöbbi és satöbbi,
nemzeni, szülni, becézni kéne –
satöbbi, satöbbi,
de jobb most alázni, elfoglalni
vagy semmibe venni, ölni –
satöbbi és satöbbi.