Kaiser László: TAVASZI KÖNYÖRGÉS

Az a tömbszerű emberi butaság,
az a mozdíthatatlan,
semmi alatti semmi,
csak hagyjanak békén,
hagyjanak békén, Uram!
Az a tudás és tények nélküli
magabiztos matt tekintet,
az a rideg nézés,
csak hagyjanak békén,
hagyjanak békén, Uram!
Az a gonoszságra,
ártani bármikor kész,
lélektelen lélek,
csak hagyjanak békén,
hagyjanak békén, Uram!
Azok az értelmes,
bebútorozott agyú pojácák,
szív és részvét nélkül,
csak hagyjanak békén,
hagyjanak békén, Uram!
Azok a tehetséges,
jól informált
érdekemberek,
csak hagyjanak békén,
hagyjanak békén, Uram!
Ezt kérem, ha lehet:
mert jönnek és dőlnek
és akarnak és akarnak:
hihetetlen hiúsággal,
hihetetlen bőszen,
már a látszatra sem vigyázva,
a látszatra sem vigyázva.
Csak hagyjanak békén,
hagyjanak békén, Uram!