H.-nak
Örökre vágyom rád,
hogy megtaláltalak,
így szólok hozzád én,
bár nincsenek szavak.
Bár nincsenek szavak:
némaságban mélység,
s nincsen már sötétség,
mindenütt csak kékség.
Felemás nyugalom:
az idő még rettenet,
hallgatok és hallgatsz,
nézem a szemedet.
Hallgatok és hallgatsz,
felemás nyugalom,
magad nekem adtad,
magam neked adom.
Varázsos táncok éjszakája volt. Harmattá dermedt páracseppeken lágy szél kúszott felém és átkarolt, csillag alá bódult az értelem, ezüstcseppekbe oldott szirmokon játszott a fény, és
Nagyanyám fejkendőt hordott. Ha bánata volt, szorosra kötötte az álla alatt. Néha feketére cserélte, olyankor nem szólt senkihez, kiesett kezéből a tésztaszűrő, és a vizet
Már levelek fedik el nyomainkat, régi padunkon az ősz szele jár, volt szerelem csituló szava ringat, messzire szállt heve ím tova már. Lassan enyésznek az
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
