Téglák vagyunk a falban.
Hangok, egy véletlen dalban.
Ó testvér, nekem elhiheted!
Nem találsz olyan rímet,
Mely összecseng
E kozmikus darabban.
Téglák a falban,
Feszített vigyázban
Megkötött habarcsban,
Keressük halkan a színpadot
Melyen eljátszhatunk
Egy komikus darabot.
Ó testvér, ne hidd,
Hogy a tied minden főszerep!
Téglák.
Egymásra rakott hosszú sorban
Életet lehelő,
Folyton kereső glédák.
Szavak melyek üresen konganak,
Ha nincs Logosz, mely átitat.
Ha nincs lélegzet, nincs áhítat.
Ha nincs egy másik szereplő,
S nem magányosan kereplő céda test.
Mely nem rest, meghallani téged.
A magányos téglát a falban.
