Kabdebon János: Ektoplazma

Pengő húrok közt élek
Széttérdelt az idő
Vaskos ráncaim egyre húzzák az arcom
Alszom.
Minden pocsolyában pattanó fény
Halkan lüktető dallam
Árok partján összegyűrt sörös doboz
Én vagyok.
Alszom.
Mint sunyi pillantás a tömegben
Spriccelő szavak a dühös esőben
Lóbáló kezek
Hattyúk széttárt szárnyai a parton
Pengő húrok közt élek
Széttérdelt az idő
Én vagyok. Alszom.

További bejegyzések