Az első lendületed elfelejted, mikor kinyitod a szemed és látni kezded a világot. Zöldet a sárgát és a pirosat. Hamar elfelejted miért jöttél. Lépkedsz, míg meg nem tanulsz totyogni, aztán sietni és végül szaladni. De csak egyszer futhatsz neki! Hogy hívnak megtanulod és másoknak is megtanítod a neved. Csak egyszer futhatsz neki. A változásaid keretbe tömörülnek és te újra és újra rakhatod, de a pálya adott. Vehetsz fel márkásfutócipőt és futhatsz mezítláb is. Minden lépésed a jövő reménye, de a „most”— ban nincs időd másra, mint szedni a lábad, mert csak egyszer futhatsz neki! Lehet nagy futásod is — lassú és maratoni táv, ahol apró kincs a nincs lélegzet, vagy sprint, aminek végén csak a torkodban lévő üvöltés szárad az ajkaidra. De csak egyszer futhatsz neki! Megelőzhetsz másokat és lehet számodra cél a futás maga. Futhatsz hátra felé is mint egy renitens és mivel menet közben alakulnak ki a szabályok el is gáncsolhatsz másokat. De csak egyszer futhatsz neki, ez a játék egyetlen szabálya. Vissza nem fordulhatsz, nem mehetsz vissza a startra, nem kérhetsz elnézést a kilépésért a pályabírótól mert az is te vagy. Menned kell. Ha elesel felállhatsz, megvakarhatod a térded, nézheted ahogy mások futnak melletted, esetleg gondolhatod és gyorsabb lennék, ha nem esek el. De ez egy nagyon fura pálya! Nincs vége, az elejére már nem emlékszel és a végét sem látod. Csak tudod, hogy van. Pusztán azért, mert emlékszel: Egyszer nekifutottál. Egyszer csak nekifutottál! Neked mire futotta?
