Saras lett a lábam,
Mikor a csillagporos tejútra léptem.
Hé, te ott! Kiáltott isten,
De én félre néztem.
Hányszor, de hányszor félre néztem.
Tükröket keresve,
Botolva, esengve, kutatva a nyomát,
Valahányszor szólít és kiált: Hé, te!
Én csak mentem tovább.
Talán féltem mit akar,
A szóval miért oly fukar,
Hogy még a nevemet sem mondja,
Ennyire nem lehet ostoba
Ennyire nem lehet otromba.
Aztán elhalkult a hangja.
Hé, te!- mondta csendesen utoljára,
Akkor ránéztem fennhéjázón, gőggel konstatálva.
Nem isten ez!
Ím, itt jő velem szemben a csillagok útján,
És csupa sár a lába!

További bejegyzések
VI. Jobbágyi Kortárs Művészeti Fesztivál
február 10, 2025
Az ePUB VERSESKÖTET ALKOTÓI NÉVSORA
február 5, 2025
Az ePUB VERSESKÖTET PÁLYÁZAT LEZÁRÁSA
február 2, 2025
FEBRUÁRI PÁLYÁZAT
február 1, 2025