Az álmainkat reggel még világosan fel tudjuk idézni, később azonban néhány foszlány kivételével, elillannak emlékezetünkből. Ezt egy könyvben olvastam és mennyire igaza van.
Álmomban a felhők között jártam, majd zuhanni kezdtem. Szárnyim voltak és a sebesség szédítő. Szélesre tártam mindkettőt, miközben végigsiklottam a tenger hullámai felett ujjaim hegyével a fodrozódó vizet érintve. Felülről az égbolt szikrázóan ragyogott, a kék körbezárt. Káprázatos érzés kerített hatalmába és a végtelen megnyugtatott. A testem könnyed volt.
Amikor résnyire nyitottam a szemem minden olyan nehézzé vált. A képek a semmibe vesztek, de az érzés ott maradt a szívemben. Újból át akartam élni, a szemem lecsukódott és szárnyaltam…
Szárnyaltam a tenger felett, a végtelenben.
Lenyűgöző.
Édesanyám nem tetsző arca jelent meg a fejemben és egy gondolat. Ellenezte a tervemet, de én mindenképp repülni akartam az új élet, új munka, új lehetőségek reményében. Beszélnem kell vele, el kell mondanom neki, mennyire szeretem. Veszekedtünk és olyasmik hagyták el a számat, amiket nem gondoltam komolyan. Fel kell hívnom! Az érzés egyre jobban elhatalmasodott rajtam. Mindenképpen. Nem mehetek így el!
A következő pillanatban mindez elmúlt.
Az ujjaimmal újból a vizet érintettem, a tenger felszíne most teljesen nyugodt volt. Magam mellé tekintettem. Más is szárnyalt velem. Egy idősebb nő volt, az arca rémületet tükrözött és én nem értetem, hiszen ez annyira csodálatos. A nő felsikoltott, mire a testem görcsberándult, mintha ezernyi villám hasított volna belém.
Kinyitottam a szemem, tompa hangokat hallottam és egyenletes csipogást, majd újból álomba merültem. Nem akartam felébredni, a való világomban semmi sincs, ami ennyire jó.
A nőt kerestem, aki velem együtt repült, de most egy férfit láttam, egyenruhát viselt és ismerős volt, mintha már találkoztuk és váltottunk is volna néhány szót. A férfi megragadta a szárnyam és közelebb húzott magához, mire én felkiáltottam a döbbenettől. Körülöttem emberek, a testük izzott. Bombaként csapódtak a tengerbe, ahogyan mi is. A férfi átkarolt és úszni kezdett velem. Villámcsapás rázott meg és tágra meredt a szemem, kiragadva az őrületből.
– Visszajött!- kiáltotta felettem egy zöld ruhás férfi, a kezében tappancsok.
A tüdőm megtelt levegővel.
Néhány órával később egy korházi ágyon feküdtem és a hófehér mennyezetet bámultam kábultan és zsibbadtan. Oldalra fordítottam a fejem és hála töltötte meg a szívem.
A másik ágyon ott feküdt a férfi, akinek az életem köszönhetem.
A Boeing 737-es járata a tengerbe csapódott.
