Valahol rálátni délre,
valami eszement képre,
valaki nagyon magasra
emeli társát, a napba,
Valahol egészen mélyben,
engedtem, egészen érjen,
hallgattam egészen mást ott,
semmi az egésszel játszott,
Valahol megjelent éppen
kérdésem válaszra készen,
valaki előttem táncolt,
szemében pillanat átszólt,
Valaki lélegzetfojtva
lélegzik, s átaraszolva
magányban, fagyban az éjen,
átjutva párezer érven,
Valami csillan az égben,
ott vagy, már látlak a fényben,
indulok most, soha másnap,
felveszem égi ruhámat,
Valaki szárnyal az ében-
fekete tűzkorom szélben,
felkapva földi ruhámban,
tartom majd délt az irányban.