Világra jöttél,
de hol voltál,
királya létnek,
egy úr volnál?
Hiába jött-ment
a képzelgés,
hasított vágyad,
s egy éden kész,
Kitárva ajtó,
te hátrébb lépsz,
kivánva szép volt,
s az árnyék néz,
Sirálya égnek,
a harcos szárny,
kiránt a földről,
hogy itt most szállj,
Mivégre jöttél,
hát nézd meg jól,
alattad épül,
az álmodból,
Leérve újra
egy éber láz,
lehetne jobb is,
a hang úgy ráz,
Keresztbe tűzve
a célod nézd,
előre ember,
és százat lépsz,
Lidérces fények,
de átlátod,
nevetve kéred
az áldásod,
hisz szívedre tűzted a játékot!