Juhász Zsuzsanna: Vérrabszolgaság

     Hogy is mondtad, kislányom? Nálatok hányszor is lehet vérplazmát venni? Ugye, havonta egyszer csak, jól emlékszem.
     De ugye tudod, nem szeretek jól emlékezni. Nem, mert nem szeretem látni, ahogy a pénz igába hajtja a fejeteket.
     No de te vagy, mégis te, nekem az etalon, mert jól informált vagy, és érdeklődő, és mindent tudni akarsz az országról, ahol élsz. Így lettél, ezért lettél te az etalon nekem. A mérce, barbárosodásunk mutatója itt.
     Mert képzeld, sorra vágják le a tejelő teheneket a gazdák, mert veszteséges nekik a tejtermelés. Mert nem hogy nullszaldósok, de adósságba kell verniük magukat, mintha csak rossz, felelőtlen szerencsejátékosok lennének.
     Adósságba, ha meg akarnak menteni egyetlen marhát is a jövőnek. Pedig hát van egy törzs, vagy nem is tudom, van-e még, ahol szintén nem vágják le az ottani teheneket, mert a tejük kell a gyerekeknek, mert kellhetnek akkor is, ha felnőve asszonyt akarnak venni rajtuk. Igaz, egyet vagy kettőt mert ott, azt hiszem, poligámia van. No de akkor is, vagyis akkor se vágják le a marhát, csak olykor megcsapolják őket, hogy vérhez, húshoz jussanak. De levágni azt nem, akkor se. Hisz’ a tehén túléli könnyedén, az öregebbje még fel is frissül, megifjul a csapolástól. Új, tiszta vér fog csörgedezni az ereiben. És ráadásul semmi barbár hit nem kapcsolódik a csapoláshoz. Nem véráldozat ez, dehogy, az isteneiknek. Csak egy jó sült vért akarnak enni vagy adni a terhes, szoptatós anyáknak. Sült hagymával, éhes gyomorral jó is az.
     A törzs tagjainak viszont nem kell vért adni pénzért. Nem, ahogy itt nálunk. Hogy megszabják, hogy a vérplazmaadók mit ehetnek és mit nem. Például párizsit nem, mert ki gondolná, a párizsi nagyon zsíros. Pedig mintha régebben nem lett volna az. És képzeld, a párizsitól zsíros lenne a plazma is, és dobhatnák ki azonnal, pedig drága a levétel. Hát a plazmaadók igyekeznek is szépen táplálkozni. Mert verseny van nálunk ebben is. Akinek jó a plazmája, az büszke rá, az jöhet sűrűbben is. Mert itt a plazmaadás nem névtelen, itt minden vérnek neve van. És ára, piaci ára.
     Mi pedig, a tömeg, a nevenincs tömeg, titokban arra várunk, hogy lemenjen a marhahús ára a kínálattól, a levágott, kényszervágott marhák kínálatától.
     Mert lásd, hiénák, kerengő dögkeselyűk lettünk itt, isten bocsássa meg.
     De hát de rég ettünk mi is egy jó fűszeres rostélyost. Sok hagymával. Hogy elvegye a vadvirágok illatát. A tej illatát.