Hát megtörtént. Itt, nálunk, nem egy másik földrészen, nem nyugaton. Amit irigylés helyett inkább ócsárolni kell.
És nem délen, a száradó, szűkülő délen, ahol a klíma kiveri az emberek kezéből a kenyeret. És arra kényszeríti az államokat, hogy most felvett hitelek kamataiba fullasszák bele jövőbeni társadalmukat. Ők biztosan be fognak csődölni. Miközben mi még itt középen jókat zabálhatnánk, ehetnénk utolsó vacsoránkat évtizedekig. Imádkozván azokért, akik nem voltak ilyen szerencsések. És más helyre születtek. Mert ugyan mit is tehetnének most milliók milliárdokért. Pár millió mérsékelt övi több milliárd már most éhező és szomjazó emberért? Hát semmit, vagy csak szomorkodik értük olykor, vagy félti a saját vacsoráját. De hogy itt üsse fel a fejét az aranyásó, azt nem gondoltam volna.
S ráadásul ilyen csúful, férfi alakban. Mert ez a pasi, ő maga mondta, érdekből viszi a kocsiján az asszonyt a buszmegállóig. Faggatja szeretőn az odaúton, mintha szeretné. Pedig csak fél tőle, hogy feljelenti, bejelenti a központban. Hogy nem legális, nem adózott, amit csinál. Mert gazdag, dúsgazdag kormánynak, mint amilyen a mienk, hatalmas, kusza, már-már kaotikus szabályrendszere van. És mindig új törvényeket gyártanak hozzá, hogy minél tétovábban lépj ki a kapun. Hogy végül ne is akard már azt a kaput, de még magadat se. Aki szívesen lépne ki, és vissza is. És akkor talán tényleg jobb a mószergyáros asszonyt a közelben tartani. Lebirtokolni, hogy őt akkor már csak nem. Hisz’ furikázza szépen, rendesen. Pedig van itt még elég búza, és gyümölcs is elég. De hát az ember, úgy látszik, biztosra megy. Vagy egyszerűen nem szeret félni. Szabadon akar jönni-menni, nem úgy, hogy bármikor valami szabálysértés bűnébe essen.
Igaz is, egy társadalomtudós már régen megjövendölte, hogy a jövő a hiperaktív férfiaké és az idős nőké lesz. No de azt nem látta, hogy ezek ketten szövetségre is lépnek. Az örökmozgó fiúcskák keresnek párt kacarászó, nagy virágmintás nők között. Pedig hát ez jóformán törvényszerű, mert lélekben ők azok, akik hasonlatosak. A lelkes, nincstelen, tiszta szívű fiú, és az özvegységben-gazdagságban ragadt asszony. A fiú még, az asszony már nem akar gazdagságot. A fiúnak semmi kedve foglalkozni az utódlással, az asszonnyal pedig megtörtént minden. Szült vagy nem szült, de lélekben fiatalka lány maradt.
Ők azok, akik éppen, hogy nem zárkóznának be, akik kinyitnák a kapukat. Minden istenverte kaput, hogy ne kelljen félni többé a kapun kívüliektől. Az idegenektől, a jöttmentektől.
Akik lemészárolnak, mint pogányokat, bennünket. Egy másik, ismeretlen isten jóváhagyásáért könyörögve esténként.
2026. MÁRCIUSI PÁLYÁZAT
március 1, 2026