a nappalok
az éjszakák
a teremtett lélek
vértócsa ízű nyárban
haldokol
hőség perzsel
pusztító tűz
gyilkos ár sodor
aztán ránk szakad az ősz
hűvös esti szél
simogat életre kelt
és elmondom neked újra
hogy hiszem
hiszem hiszem hiszem
szép lesz a holnap
mert a világ nem bűnös
csak az ember az
ha mások ellen vétkez…
hát ne vétkezz!
Hajnal hasad, vagy megtörik, borúlátásom küszködik, derűmmel. Hegyek ormát még láthatom, csupán álom e nyugalom, mezőkkel. Hol vagy vérem pezsdülése, akarnok újraalkotás erő? Patak frissítő
Évődő szemekkel rád tekint, tárt karjai el sem érnek, tovább néz, lángoló kezeit eléd tolja; nem érted üvöltő hangon leírt versemet.
Még egy utolsó dobás, biztatom magam, hallom, koppan a pohár, perdül a kocka. Szívem torkomban dobog, kezem ökölben; miközben fohászkodom, nézem bűvölten. Ereimben száguldó szenvedély
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
