Gyűlölöm
az álmatlan éjszakákat
hosszú órák lassú vergődését
mikor a perc tétován megáll
és hiába könyörgöm
csak jönne már a hajnal…
annyira gyűlölöm.
A pillanatot várom
a derengést a felhők közt, ahogy
résnyi hasadékból átles a sötéten
az éjszaka szürkeségbe sápad
és a pirkadat
magára festi csábító színeit.
Érzem, engem akar.
És szeretem
ahogy hódít a harmatos hűvös
testem beleborzong és elsóhajtom
százszor, ezerszer…
nekem kell ez a szerelem.
További bejegyzések
Az elnémult múlt és a kimondott szó ereje
május 4, 2026
Szerkesztőségi hírek – 2026. május 3.
május 3, 2026