Juhász Gabriella – Óczy: a hajléktalan

több volt mint értelem
holmi érzés halk szívdobbanás
ember volt mint a többi mégis más
festett zenélt és szeretett
észre sem vette mikor történt hogy
homlokán ráncosra gyűrődtek az évek
háta mögött megkopott kalandok hevertek
és egy érzés bezárva rács mögé
fogság az élet szűk cella
a vágy nem mindig válik valóra
teste most ott lapul rongyokban az ég alatt
se dolga se pénze
hajléktalan