Az eltaposott orrú fekete,
a sárga, kinek kékebb az ege,
a rézbőrű, kin megfagyott a vér
és a lidércként rugódzó fehér
Álmában öklöz mindegyik vadul,
s a másikát eladja aljasul,
ha felriad, magánya rácsücsül,
mind meghal az, kit kínnal anya szül
Tizenöt járólap a folyosó végéig. Hét bordó, nyolc szürke. Hibásan rakták le a szélén, bordó járna a két szürke közé. Tizenöt járólap vissza, a cetlikkel
Nem az erőtlen ölelések – felröppent madarak váratlan zuhanásai – nem a fáradt lobogások – elfújt lángok halk sírásai – hanem a félúton megállt kézfogások
Utálod magad. Magad leginkább, amiért nem bírod. Őket szereted, persze, hogy szereted, egy gyereket nem lehet megbánni, mindkettőt akartad, de akkor is! Nem
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
