Jóna Dávid: Templomba vittek

Baranyi Ferenc Egyszerű szavak anyámhoz című versére.

Engem nagyanyám vitt a templom hidegébe,
nyaranta minden vasárnap délelőtt,
mikor a legjobb rajzfilmek mentek a tévében,
melyekbe a képzeletem könnyen beleszőtt.

Fehér felkiáltójel volt a templom,
a vásárhelyi főtér szinte majdnem közepén,
úgy éreztem ott magam mindig,
mint váróterem sarkában a katonaszökevény.

A színes ablakokat néztem,
magamban meg ment egy belső mozi,
eltávolodásom nem biblikus volt,
sokkal inkább homéroszi.

Kérdéseimre nem volt igazi válasz,
vívódásaimmal magam maradtam,
nyálkás, majd pergamenszáraz ima
maradt a szívemben és benn a garatban.

Lázadónak mondott engem nagymamám,
de egyáltalán nem voltam, csak makacs,
kapaszkodtam, mint drótkerítésbe
a kunkorodó borszőlő kacs.

Ma már jobban értem:
nekem bizonyságot, reményt akart,
mert az óceánnak nem áll ellent,
csak egy szilárd sziklapart.

További bejegyzések