Zöldsapkás dombok, villanó combok,
bicikli kattog a macskakövön,
fényliget-űzte fogadkozások,
késztetés ül az ösztönökön.
Szellőzött lelkek, elégedettek,
ha nyálban gazdag a tavaszi szó:
édin, ha játszik a buta kis macska,
és rügyek hasán az olvadó hó.
Ég-homlokán jő, a suhanó felhő
szoknyáját festő virágszirom,
előbúvó hóvirág jön,
s tavaszt köszöntő szép liliom.
Szépelgéssel, reménykedéssel,
tele a facebook személyesen,
szirupos versek, túlcicomázva,
érzelgősen ízléstelen.
A kliséktől sajnos nem szabadulhat
a millióféle ábrázolás,
ébredő zsongás zúg a fejekben,
giccsre váltott panaszkodás.
Méhecske-röpdös, rózsaszín-köntös,
hajnal-derű és magasztalás,
közhelyeinkben így talál otthont,
a tavaszt örvendő szívdobbanás.
